Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Beszélgetés Török Gusztávval (sz. 1912.) Milota, 1976. március Apai nagyapámnak három gyereke volt, apám már nem él, a két testvéröccse még él. A föld az igen kevés volt. Mi hárman voltunk testvérek, de én legtöbbet össze-vissza dolgoztam az ország különböző részén. Itt a községre ez jellemző is volt. Itt a lakosság létszámához viszonyítva mindig kevés volt a föld, úgyhogy én tiszaparti kubikosmunkás voltam, még Erdélyben, vasútépítésnél is dolgoztam, többen a faluból, sőt még a gépgyárban, Magyaróváron is dolgoztam egy ideig, harmincnyolcban. Harminckilencben jöttem vissza a faluba. A lány testvéreim szóval . . . annyi, kevés volt a földünk, gazdálkodtam itt, vetettem is meg arattam is, de amikor ilyen munkalehetőség volt, elmentünk, nem csak én, nagyon sokan itt a faluból. A falu abba az időbe nem élt meg a határából. Ha nagyon vissza akarunk nyúlni a falu gazdálkodására, akkor jó meghatározni a dűlőneveket, ami azt jelzi, hogy a határunkban még egy jó párszáz éve . . . több volt az erdő, mint a szántó. Gőricetarja, Terebessürüje, Csikrész - ahol ma már tiszta szántó van -, itt a falu alatt ... a volt Tisza-meder, ott gyerekkoromban még úszni lehetett, ma tengeritermő terület, még a sonkádi Egeres, szóval mind ilyen erdőre utaló elnevezések vannak a határban. A nagyapámtól hallottam, hogy a gulyabeli marhából egy tinó elveszett, és majd a bűz, a hullaszag után találták meg egy kétágú fa közé szorulva. A szarvát nem tudta visszahúzni. Azon a részen most a délibáb játszik, sehol egy fa. Az irtás az folyamatos volt, itt látszik a Mogyorósalján tul, majd arra a Vésznek nevezett hely, ahol az Esze Tamásék kurucai jöttek át ide, Tiszabecshez, hát azért választották ki ezt a területet, mert mindenütt szinte lomb alatt lehetett itt jönni. Ma már itt ki vannak irtva a fák. A Tisza felőli hullámtérben is almafa, szilvafa, diófa, mindenféle nőtt, ma már ki van vágva, illetve van rajta uj telepítés. Hát ez is meghatározta régen a gazdálkodás módját. Itt a falu határában a nyomásos gazdálkodás ment, ami azt jelentette, hogy a határnak egy része, ami már szántóföld volt, mindig ugar volt. (Ez a rendszer meddig maradt fenn?) Ezerkilencszázharminc-negyvenes évek közötti időben. (És ez végig a régi nyomásos gazdálkodás volt, vagy az ugarvetés is megjelent már?)