Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Beszélgetés Simon Dezsővel (sz. 1906.) Milota, 1976. március Gazdálkodni én már gazdálkodtam, mert az apám oda volt a háborúba, én már tizenkét éves korom óta gazdálkodtam. Mert anyámnak fájt a karja, négyen voltunk testvérek, ugye, két fiu, két lány volt, de az idősebb nem szerette ezt a mezőgazdaságot, félt is a jószágtól... Ugye anyámnak fájt a karja, nem tudott dolgozni, én meg aztán... Hát 1960-ig gazdálkodtam, akkor aztán beléptünk a téeszbe, akkor aztán megszűnt a gazdálkodás. (Hány hold földje volt az apjának?) 11 hold földje volt. Abba osztán tengerit termeltünk, krumplit. . . Takarmányrépát, búzát, árpát, forgót. . . Lóherét, lucernát, ilyesmit. Takarmányok voltak. Mikor mék esztendőn, mikor hogy volt. Jószágunk volt, két ökör volt, két tehén, több ilyen nevendékmarhánk, ahogy jött... Az apám elment kilencszáztizennégybe, majd kilencszázhuszonegybe jött haza. (Hogyan tudták folytatni a gazdálkodást?) Hát mi folytattuk, ahogyan ment. Mán mikor oszt megint hazajött, ugyi, azelőtt se volt olyan nagy gazdálkodó ember, mert akkor is a faluban volt már ilyen cséplőgép, benzinmotor, áztat kezelte, majd annakelőtte is már kilencszáztizenkettőbe-tizenegybe volt itt egy malom, abba is gépész volt. Addig se gazdálkodott, akkor még nem volt annyi földje se, a tizennégyes háború előtt nem volt, majd kilencszáztizenegybe lett földje, akkor az édesanyámnak az apja, anyja meghalt, aztán kiadták a vagyont, igy lett föld. De már abba őkelme nem nagyon gazdálkodott, mert elvitték a háborúba. (Hogy volt, amikor egyedül maradtak?) Hát, mondjuk, a gazdálkodást én vittem. Mikor én tizennégy-tizenöt éves fiu voltam, én már akkor egészen magamon ment keresztül a gazdálkodás. (Honnan értett hozzá?) Mit tudom én, honnan. Nekem hajlamom volt hozzá már kicsi koromba. Anyám is szerette a jószágot, szeretett igy gazdálkodni, ugye mert nem volt fiu testvérjek, heten voltak lyányok, osztán hát ugye azok is gazdálkodtak. Mert az apjuk meg megen olyan kerékgyártó mester volt, osztán hát volt a lyányuk ugyi, jó nagy gazdálkodás volt, osztán hát a lyányok gazdálkodtak. Anyám is tudta, hát én meg oszt amúgy is rászülettem erre a gazdálkodásra. Hát ugye először anyám segítségével ment a dolog, de aztán ugye megfájult a karja, nem tudott dolgozni, én magam. . . Hát kicsi fiu voltam, tizennégy-tizenöt éves fiu.