Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(És nem volt valami idős rokon, aki segitett volna?) Hát nem volt, mert mondom, hogy mi négyen voltunk testvérek, volt itt nagyobb rokonság, de ezek is mind oda voltak a háborúba. Volt itt egy nagybátyám, édesapámnak a bátyja, az okosított valamennyire bennünket. Ha ideje volt. De az is ugye el volt foglalva, mert biró volt. . . aztán hát a község baja volt akkor is elég, hát nem nagyon, de azért esténként ugyi igazított. . . Engem roppant szeretett, mert már látta, hogy már pulya koromtól kezdve szerettem gazdálkodni, hogy hát ott is voltam sokat náluk, igy aztán mondjuk, okosítottak egy kicsit. (Melyik évben érezte úgy, hogy már megy a dolog, hogy már jól csinálja?) Hát 17-18-ba még akkor nem olyan nagyon. Amikor már rendesen mentem, hogy na már most minden zökkenés nélkül, ugye, hogy- annyira belejöttem, hát az 19-ben volt. Akkor már nem kellett nekem segítség semmiféle formába, ugyi, akkor már elmentem tavasszal vagy ősszel szántani vagy vetni, akkor már nem kellett nekem senki, hogy segítsen vetni vagy valami. . . Egyedül csináltam az egészet. Meg is voltam én hozzá teremve, nem is voltam én lusta, nem szerettem aludni se, szerettem felkölni. . . (A testvéreit nem fogta be dolgozni?) Hát egyéb dologban, kapálás, aratás, satöbbi, ezek, ahogy nőttek fel, volt két húgom, hát azok osztán besegítettek. A kapálásba. De a gazdálkodást én vezettem. Mindent, adás-vételt én. Már 918-ban adtam el legeslegelőször ökröt, Halmiba, Bereg megyébe, vagy Szatmárba van. Ott adtam el legelsőbe, az volt az első vásárom, attul kezdve én saját magam elgondolása szerint csináltam. Ahogy én jónak láttam. (Mitől függött az, hogy hogy csinálta?) Mondom, én már akkor a magam elgondolása szerint csináltam. Amibe belefogtam, az jól is ment, mert 918-tól kezdve 60-ig, mert hatvanban léptünk be a csoportba, azalatt az idő alatt negyvenhat pár ökröt forditottam meg a kezemen. Ezt mindent saját magam csináltam. Volt benne, amit felneveltem, vagy négy pár, öt, nem tudom pontosan, de a többit mindétig adtam, vettem.. . Üzleteltem vele. Az egyiket eladtam, a másikat vettem, hizlaltam. . . A gazdálkodásnak az volt a legfontosabb, hogy legyen jó iga. Akkor ment a gazdálkodás, ha volt jó iga. Jól tartottam őket, aztán hát, mikor aztán odaért, hogy el kellett adni, eladtam, aztán vettem másikat. De arra ügyeltem, hogy a gazdálkodás ne csökkenjen, sőt jól is ment. Szerettem is, értettem is hozzá, nem is restelltem utána járni... Egész idáig. Csak na most már ez megszűnt.