Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

sát, az anyósát már nem. . . Addig is volt egy kis tehénkénk, aztán mikor összekerültünk, kicsit lábrakaptunk, akkor megszaporodott a jószágunk is, és eladtuk, mikor épitkeztünk. . . Volt mit odadobni a tartozásba, vagy a fizetésbe. . . (Honnan volt a takarmány?) Hát felébe, harmadába... Aztán csak mentünk felfelé... (Mijük volt, mire a téeszbe kerültek?) Hát a ház, meg az istálló, meg a jószág... Azóta csak ilyesmik ragadtak ránk, ne... (a hűtőszekrényre, rádióra mutat). Földet nem lehet venni, ugye. . . (Nem is gondolt azelőtt arra, hogy földet vegyen?) Nem. Család ugye nem volt, mert... Ugy tárgytalan volt aztán nekem földet venni. . . Feleség: Ha még akartunk volna éppen, hát vehettünk volna földet, mert ami volt, azt összegyűjtöttük, a takarékba, ott van. . . De azért azt kiérdemeltem, öt hold földet kaptam, az igaz. Juttattak. Mert látták, hogy megérdemlem. Amig a téesz be nem jött, addig volt nekem szépen fogatom, boronám, ekém, minden; szántottam, vetettem, és amikor bejött a közös gazdálkodás, akkor szépen beolvadtunk. . . Aztán ötvenhatba ugrott ki a nép. . . De aztán megint visszaszivárgott, és máma kérem szépen... megy... Feleség: Mindenki benne van, és jól él mindenki, mindenkinek van mindene. Ez gazdag falu. Egyik a másikat hajtja, hogy én is leszek olyan gazdag, mint te... Hát ezt nem tudjuk elképzelni ugye, hát Milotán kiugrós házat, csak annak a kuláknak, akinek hatvan-nyolcvan, vagy több száz hold föld volt, volt itt több száz holdas is. . . Még annak se volt olyan portája, mint amit máma csinál egy téesztag. Már nem is pászol, ha nem üvegverandás a lakás. Ezelőtt is régen, husz-harminc esztendővel ezelőtt, már akkor azt mondták, hogy a becsieknek csak a görbe bot tetszik, meg az aktatáska. . . Feleség: Nem szerettek azok dolgozni, de eljöttek mindig Milotára kolompért venni, malacot venni... Borjut, meg mindenféle ilyen nemesebb állatot. Itt nagyon dolgoznak, itt nevelik a sok disznókat, akkor leadják, azt van rakás pénzük. El tetszik hinni, hogy ritka egy prolinál, már mondhatjuk igy a kisebb, mindegy, ha téesztag is, de nincsen olyan gazdag, mint a másik, de két bika van az ólába! Az a biztosíték. Feleség: A szobájába meg olyan butor, hogy régen egy uradalomba nem volt olyan. Típusbútor, vagy hogy hívják. . . Ennyi az egész. Papóka tudna erről beszélni, három nap is, a mult-