Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

ról. Hogy ez a község, hogy mit akar, nem tudom, de rohan, rohan és rohan. Feleség: Nekünk nincs gyerekünk és mégis, hát mit hajtottunk össze; mindenki mondta, hogy csak szaladjatok, még csak vasárnap se volt, még vasárnap is voltunk dolgozni. Felültettem a feleségemet vasárnap a szekérre: na menjünk. Elmentünk egy szekér ennivalóért a jószágnak. Igy másnap mehettünk jókor dolgozni. Feleség: Négy órakor már, fél négykor már kint a mezőn kezdtük a reggelt, amire más kijött, mi már megkapáltunk egy csomó földet. Hogy belehozzak megint egy külön valamit: amikor az oroszok bejövetele volt, hogy az én feleségem, az öreg mami mit élt át, hogy vagyis mit éltünk át, az. . . Hogy odaadtuk a szobát, a lakást, hogy na, nekijek kéne. Elutasították, a sógorom meg, nagyon jó tolmács volt, nyugodjon, amikor azok az orosz tisztek idejöttek, mi arattunk, pontosan aratás volt. Kilenc-tiz órakor gyöttünk haza a mezőről. Mán akkor itt vártak bennünket, a tiszti garnitúra. Feleség: Bementek a szobába, azt mink meg kint... Széjjelnéztek, előbb széjjelnéztek, hogy megfelel-e. Feleség: . . . kint a szalmán aludtunk a csűrben. A parancsnok mondja, hogy a lakás nagyon jó, aludni jó, mondja a feleségem, mi meg megyünk kifele aludni. Nye, nye, nye, nye, nye! Nem, csak fordítsák be az ajtót, mutatta a feleségem, mi megyünk ki. Összecsapta a kezét a tiszt... Olyan helyen, ahol volt öt szoba, kértek szállást, oszt nem adták. Mi meg a mezőről jöttünk haza, azt kimentünk a szénára aludni. És igaz, azt se tagadom, hogy az a nagy tiszt. . . O, hogy micsoda ember volt. . . megállt mami előtt, azt mutatta, hát oroszul, hogy vegye ki, amivel tartozik, a sógorom meg mondja, te azt mondja, mondd meg, hogy mennyivel. . . Semmivel. . . Feleség: Pedig sütöttem én csirkét. . . Megreggeliztek. . . Azt mondja mami, hogy hát semmivel, majd mondja a sógorom, hogy semmivel. A, kivette a bibliát, az a temérdek pénz benne: na vegye ki a járandóságot. Na, azt mondja, kivesz belőle egy csomót, nesze, Zsenka, vagy, hogy mondta, na. Nem minden család ment ennyin keresztül. . . Pláne persze, hogy gyerek nem volt, mink borzasztó sokat hogyhijjákol tunk. . . Járástul jött, megyétől jött, adószedő, vagy orvos jött, abba az első kis vityillónkba, az tele volt orvosi garnitúrával. Meg mérnökivel. Azt mi sose élveztük, mert abba vagy mérnöki térképészet. . . A kartográfiások. . . Amikor nálunk kijárt a