Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)
"Kulimászt vegyenek! " Akkor aztán áztat is ugy vett mindenki, kenegette a szekeret. (Felvidéki tótok voltak, vagy magyarok?) Nem magyarok voltak, mind ezek az oroszok. (Az evőeszközt honnan kellett beszerezni?) Hát áztat is a bótbul, meg Újlakra elmentek a vásárba, . . . fakanalat áztat meg árulták ezek a tekenősök. (Itt éltek?) Hát itt nem éltek. De itten voltak füzesek, aztán Csengerbül jártak ide tekenősök. Megvették a fát aszt akkor felébe. . . vagy felébe megcsináltatta az a gazda, vagy pedig megvették a fát, azt akkor abbul csináltak fakanált, aztán igy volt. Mindenféle fajta, nem olyanok, mint most. Hát ugye micsoda nagy lekváros kanalak vótak, fakanál. Hát ugy nézett ki majdnem, mint egy kis tekenő. Lekvárfőzéskor. Itt is volt kettő. Hát volt akkora mint az a kis tál, még ha nem nagyobb. (És hogy volt a ruházkodás?) Hát ugye, legnagyobb mértékbe csak vászon alsónemű volt. Megszüttük, magunk csináltuk. (És a felsőruhát?) Az mán ugyi bolti volt. De nem olyan nagy luxusba, mint máma. (Az itteni boltban lehetett kapni?) Itt nem, csak Újlakon, Szőllősön, meg Gyarmaton, ha mentünk, de itt nem volt. Itt csak fűszer volt, meg cukor, petró. Mellette volt egy kis kocsma, nem olyan nagyrendü botok, mint most. Ahol most a korcsma van, az egy zsidó lakás volt. Avvót a korcsmáros is, avvót a boltos is. Ugy hittak, hogy Róza néni. Özvegyasszony volt, volt neki három fia. U maga ellátta a korcsmát is, a boltot is. Akkor volt egy másik zsidó, neki is volt egy kis boltja, felényi, mint ez a konyha. Hát volt benne fekete cérna, tü, bors, só, ecet, petró, akkor még rizskása se nagyon vót, hát ugyi, ilyesmi. Nem volt akkor konzervával megrakva, meg hüsitő itallal. (Ruhát milyen gyakran tetszett venni boltban? Minden évben?) Hát ugye azt vettünk minden évben. De még a cipőnkön ha egy kis fót vót, még az akkor ünneplő cipőnek is jó volt! (A cipőt is ott vették, vagy helyben csináltatták?) Nem, áztat is vettük. Vettük a vásáron. (Szintén Gyarmaton?) Hát mivel Gyarmatra* jártunk, - fiatalabb koromban meg még Újlakra, de mán mikor férjhez. . . még férjhez se mentem,