Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

mán lezárták ugyi, ezt a cseh határt - hát ide is jártunk igazolvánnyal. Hát innen meg amit hoztunk, hát vámot fizettünk érte. De azért inkább Újlakra mentünk, mint Gyarmatra, mert azt egy nap alatt megjártuk. (És csizmát?) Itt helybe is volt suszter, de mentek azt vettek. Hát nagy sátor csizmák voltak, válogathatott. (És a milotai csizmadiák?) Hát azok inkább nem nagyon sokat csináltak uj csizmát, hanem talpaltak, foltoztak, meg nyakalták a csizmát vagy fejelték. De nem olyan sok uj csizmát csináltak. (És hogyan éltek meg?) Hát azért megélt belőle, mert állandóan volt munkája. Hát akkor be kellett fódani a csizmát, még ha két fót vót rajta, még akkor nekiment a télnek: még kitelelek, még csak két fót van rajta. Majd megtalpaltatta. Hát megélt belőle, mert mindennap dolgozott, volt mit dolgozni. (Borbély volt a faluban?) Az nem. (És hol borotválkoztak?) Hát mindenki magát. Meg egyik a másikat. (És nem volt olyan, aki jobban értett hozzá?) Dehogynem. Mindig került aszt egy-egy olyan, aki ötnekhatnak is levágta a haját, de hogy igy borbély, igy nem volt. (És fizetségért?) Aa, nem volt ott fizetség. Vagy ha valaki fizetett is, vett neki egy féldeci pályinkát. Vagy majd segétett neki valamit. (Olyan nem volt, hogy ruhát szabónál csináltattak?) Ó, hát nem volt itt férfiszabó. (És nőknek?) Hát női varró az inkább került. (Bözsi néni például a szoknyát, ilyesmit hol vette?) Hát én már iskolás koromban is megvarrtam magamnak. Én nem vettem készruhát, se nem varrattam soha, én mindig megvarrtam magamnak meg a családnak. (És kitől tanulta?) Hát senkitül, mittudomén, igy saját magam. (És maga szabta ki?) Magam ki is szabtam, meg is varrtam. Még ma is, ki is szabom, meg is varrom. (Kézzel varrt, vagy volt varrógép?) Varrógéppel. (Az már régen is megvolt?)