Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Akkor már cserépedényt nem használtak?) Már én mikor. . . de még akkor tejescsuprot is vettek. Még akkor szilkét is vettek. Nem bögrének, hanem szilkének hittak. Még áztat is, akkor lekváros fazokat, még arról is gondoskodtak a szülők, hordófedelet, komlószárasztókast. Mer ezelőtt komlós korpával sütöttünk. (Mit?) Kenyeret. (Az az élesztőhöz kellett?) Az élesztőhöz. Mikor sütöttünk, hagytunk egy kis kovászt. Abba osztán főztünk komlóvirágot. A komlóvirág mikor megfőtt, avval megforráztuk a korpát. Mert ugye akkor öltünk, hát korpa volt. Akkor, mikor kihűlt, azt, amit meghagytunk kovászt, ebbe beledagasztottuk. Ebbe aztán kőtt estig. Megkőtt nagyra. Akkor aszt igy megszorongattuk, aszt sorbaraktuk azon a komlószárasztó kason. Aszt amikor megszáradt, áztat tarisznyába eltettük, asztán sütéskor ha nem volt itt élesztő, abbu magábu áztattunk be, abbu csináltuk a kovászt. Kolompérral. Aszt ugy volt a kenyérsütés. De nagyon jó kenyér volt abból! (Ezeket az edényeket hol vásárolták? Vándoriparosoktól?) Nem, vagy Ujlakrul, vagy ha Gyarmatra mentünk. De igy már ezt a cserépedényt, eztet árulták a fazekasok, eztet ugy vettük. (Hova való fazekasok?) Hát még az én emlékezetembe. . . még akkor fiatal, iskolás kislány voltam, még akkor jöttek a nagybányaiak. Azok jártak még. Mondták az asszonyok - ekhós szekér volt, arra is nagyon jól emlékszem -, hogy hát jönnek a nagybányaiak. Azok az utcán valahol lepakoltak, azok aszt még ugy adták azt az edényt, hogy vagy egyszer kellett tölteni, vagy búzával vagy árpával, vagy máléval, amék szebb edény volt, drágább volt, azt kétszer kellett tölteni, meg kellett tölteni azt a szilkét. Azt mondták, hogy eztet egyszer tőtvel adom, eztet kétszer tőtvel adom. Hát még akkor igy vettük az edényeket. Nem pénzér. (Ez olcsóbbnak számitott vagy drágábbnak, mintha pénzért kellett volna?) Hát nem tudom én, ugyi meg voltak vele szokval, hogy hát pénzér nem adták, csak igy, terményér. Akkor jöttek a Felvidékről, dézsát árultak. Fadézsát. Hát azok is pénzér is adták, meg azok is igy adták terményér. Akkor árulták, amit abba az időbe ugy hittak, hogy kulimász. Az szekerkenőcs. Mikor ugyi a szekérnek a kerekét kiveszik, azt a tengelyt megkenik. . . Áztat is ugy árulták, a Felvidékről hozták nagy hordókkal, kiabálták, hogy