Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Azt mán csak én végeztem. Oda mán púját nem vettek fel. De én mindég ott vótam cséplésen. Etető voltam mindig a gépnél, a tüzes gépnél. Mindég étető voltam. Itthon is étető voltam, mert itt se volt olyan étetőjök, az itteni gazdáknak. Engemet elhittak jóelőre étetni. (Az a legnehezebb része?) Ahhoz érteni kell! Meg a gépet is meg kelletett kezelni, le kelletett olajozni, meg minden. Minden reggel vagy este, amikor annak az etetőnek izéje vót. Ahhoz ember kelletett, olyan, hogy ügyes ember. Olyat nem fogadtak aki. . . Meg étetni is ugyi, olyan kellett. Nem csak hogy belehánytuk azt a kéve búzát, abba a gépbe, azt akkor kimenjen az a szem. Hátra a szalmába meg a pelyvába! Hát ahhoz érteni kelletett. Én olyan ember voltam, hogy én étetni. . . mindenütt étető voltam. Mig a Klán tagjába jártam, addig is étető voltam, itthon ha a gazdák megfogadtak a gépjekhez, itt is étető voltam. Megmondja az egész falu. (Jobban fizették az etetőt, mint a többit?) Nem, egy kereset volt. Csak annyi volt, hogy valamikor az etetőnek megéntelen a gépésznek mondjuk végzéskor adtak egy mázsa búzát. Már hogyha jó kereset volt. Ha jó volt a buza és jó kereset volt. Hát két és fél percentér dolgozott az ember? Az mi vót? Aztán hét-nyolc percentet vettünk, ha gépeltünk, egy mázsa búzabul. Ugye, nekijek volt a haszon. Hát jól kerestek, minden vasárnap összeszedték a részt, oszt akkor elosztották egymás közt ugyi, szekerszámra vitték egy héten haza a búzát, meg az árpát. Szekerekkel. Magoknak. Hát ugye, mikor aztán jól kerestek, mértek végzéskor egy mázsa búzát, a gépésznek is adtak ráadásul, amit keresett, azonkivül meg nekem is. (A gépész ki volt?) Simon Guszti, meghótt az mán. Az vót, a vén Simon Guszti, itt a faluba a gépész. Klán-tagjába megéntelen Klán Andornak volt gépésze külön. Mert annak a tagja még izébe is volt ni, Tyúkodon. Nem Tyúkodon, erre Gyarmat fele volt valamerre. (Tunyogon ?) Tunyogon! Tunyogon volt neki. Ahon a szélmalom. Nem tudom, egzisztál-é még az a malom. Vót neki egy szélmalma, annak a zsidónak. Jó birtoka volt annak. Klán Sándor volt a veji. Csak az meg egy izé vót, ni. Olyan izé, luversenyeken vót mindétig, oszt rengeteg pénz eljárt. Elkötögette a sok pénzét Klán Andornak. Klán Andornak, mig övé volt itt ez a tag, olyan termése volt, hogy. . . Annak is egy zsidó volt pedig az intézője. Bekk Hermannak hivták. De az kutyásul tudott az a zsidó gazdálkodni! Oda jártam mindig.