Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Amikor a falubeli gazdákhoz szegődött el, jártak más faluba is a géppel?) Hát. Persze. (Merre ?) Csecsén. Még Csekébe is voltunk. Csekébe voltunk egy esztendőn, Csecsén meg voltunk tán két esztendőn, vagy három esztendőn. Mer Csecsének nem vót gépje. Ott nem vettek ezek a nagy módosok. Pedig ott még módosabbak voltak, mint itt. Volt egy néhány gazda, azok a Nyilasok. . . (Miért nem vettek vajon?) Hát azok nem vettek gépet, azt mondták, ők inkább hoznak gépet, oszt akkor a részt kifizetik. Nem küszködött avval, hogy benzint vegyen, megéntelen olajat, meg ezt meg áztat. Hát azok urasabbak voltak abba az időbe. Ugyi, tőtt is nekik mibül, pénzesek voltak. Egy néhány volt belőlük olyan jó gazda, tán nyóc-é vagy tiz volt az Csecsén. A többi mind szegény volt Csecsén is. (Itt Milotán is igy volt?) Ugy volt itt is. Szegénység annyi volt, hogy rettenetes. (És kik voltak a jobb gazdák?) Hát volt az. Nagyon sok. Simon Péter, Barta Guszti, aztán a pap. A pap is olyan birtokot használt, hogy azt ki se lehetett mondani. Negyven hold, vagy hatvan hold földet kapott az. (Melyik pap?) A Kovács Jenő. Aki meghótt. Ez nem. Ez mán csak ugy, fizetést kap. (És ki művelte neki?) Cselédje. Két cselédje volt! Hohó. Aztán nem adott az imádságra meg a papságra semmit se. Csak a cseléd után nézett mindig ki, hogy hát... Jókor reggel? Menjen kifele szántani! Azt vetni. A templomban meg harangoztak? Bement a templomba, benézett az ajtón, nem volt senki se, hogy kinek papoljon, a, ment a kerten lefele, a tanyájára, a birtokára. Hát ilyen volt a pap. (És a cselédet azt honnan fogadta?) Innen, Milotárul volt a cselédje. Két cselédje volt. (Kicsoda volt?) Csernyi Guszti, megéntelen Csókási Guszti is lakott ott, meg Csernyi Józsi is lakott ott nála. Lakott ott tán kétszer is, kétfajta cseléd is. (És a nagygazdák egyformán kapzsi emberek voltak?) Olyan volt az egész. Ezek mind egy húron pendült. Mert mind majdnem olyan rokonfélék voltak ezek. Össze voltak ezek há zasodva.