Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

egy véka málét adott, édesanyám meg egy kenyeret adott, amivel bementünk a házba. A feleségemmel, mikor megházasodtam. Ennyi vót a kisegétés. Mert azoknak se vót, hát honnét adott vón ? De azért - legyen hála az Istennek - nekem minden nap megvót, ami a két karom után. . . Addig mentem, más aludt, én meg még éccaka is dogoztam. Hogy fel tudjam nevelni a pujámat. Igen. . . (A módosabb gazdák és a szegények között milyen volt a vis zony ?) Hát énnekem nem vót eggyel se jó viszonyom. Egyetlen szomszédom, átalellenbe vót, annak vótam az izéje, valamikor annak a szakmányossa is vótam. (Kicsoda ?) Nyilas Gábor vót. Ott, ahol az a kis ház volt, ott laktam. A sikátor mellett lakik mindjárt, egy bádogos házba. No, avval jóba voltam, mert az is olyan jó szellemű ember vót. Az nem volt olyan, mint a többi nagygazdák. A többi nagygazdák, ahhoz ha elmentem. . . Itt vót né, Berhés Józsi. Elmentem hozzá, hogy adjon egy véka málét, pénzér! Azt mondta, ő pénzér nem ad. Hát hogy adja? Azt mondta, két napi kaszálásér. Egy véka málét! Két napi kaszálásér! Hogyha én két napot elmentem furikulni, akkor én kerestem másfél mázsa málénak az árát - ü meg két napi kaszálásér adta vóna. Hát ezér nem vótam aztán jóba a bugrisokkal. Mert ugy néztem, hogy az csak kihasznál engem. Hát én meg miér dógozzak neki, hogy gyarapodjon neki a vagyona? Inkább elmentem dolgozni oda, ahun fizettek. Aztán ott dolgoztam. Ezér nem állhattak engemet, mer én nem voltam egyiknek se semmije. Mikor aratni kellett, én semelyik gazdánál nem arattam, sem a másiknál. Klán tagjába ott vót ugye, a zsidóé volt, a Klán Andor tagja, oda jártam szakmányosnak. Beiratkoztam, aratáson, gépelésen, azt ott voltam. Ott nem volt semmi baj. Ott amit megadtak, azt ki is fizették. Megkerestem azt a búzát. Mán még utóbb amikor megnőtt a púja annyira, hogy gyöhetett markóni, akkor jött. A legnagyobbik vót, a legidősebb a jányom, velem jött markóni a Klán-tagba. Én meg kaszáltam. A másik fiu még tizenhárom éves vót, az meg kötötte a kévét. Aztán kerestünk egy. .. négy ökör hozta haza a búzát. (Egy aratáson hány mázsa jött össze?) Hát mondjuk két és fél mázsát egy személy mindig megkeresett az aratáson. Tehát valamikor, ha hárman voltunk, ugyi, kerestünk nyolc-kilenc mázsa, még volt olyan, hogyha jó termés volt, hogy tiz mázsát is megkaptunk hárman. (És a cséplés ?)