Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(És azelőtt az is szegény maradt, aki rendesen dolgozott?) Hát nem ment. Hát mint én, fiatal ember vótam, azon törekedtem vón, hogy hát legyen valami, és nem birtam. (Hát valamire, ahogy mesélte, csak jutott. ) Na, jó, jó, de. . . hát ez már mikor. Huszonhatba indultunk vóna meg, na de akkor megen amiér hogy vásároltunk, viszszaestünk, mer a bankbul vettük föl a pénzt, arra számoltunk, hogy na, abbul a jószágból kitelik az adósság, de a terménynek az ára lecsökkent, úgyhogy mindennek az ára értéktelen lett, a kamat meg emelkedett mindig. Hat százalékra vettük föl a kölcsönt, de lett tizenkettő is. (Egy évi?) Igen. De már aztán később huszonnégy százalék is vőt. De a terménynek az ára meg nem emelkedett. (Sonkádon vettek föl kölcsönt?) Sonkádon is, meg Gyarmaton is. (Végül hogyan törlesztették le?) Hát végül aztán csak negyvenbe. Harmincnyolc után kezdett emelkedni mindennek az ára, akkor már jobban ment mindennek a forgalma, úgy aztán ugyi, negyvenbe halt meg az apám is, majd én aztán negyvenegybe fizettem ki ezeket az adósságokat. Na de hát az éppen elég vót. Harmincnégy évig a szegénységbe élni. (Mi volt szerszám, amije volt, a szülőktől maradt magára? Vagy azt saját pénzen vette?) Ez is olyan ugyi más vót, faeke vót még abba az időbe, vas vót az eke, csak a gerendelye vót fa. Na aztán nem vót jó. Én nem szerettem azt az ekét sehogy se, mert már kezdték akkor a vasekét szerte. Na majd én is aztán, mán nem tudom, melyik esztendőbe, rábódogultam, hogy na, én is veszek egy vasekét, hát aszt Beregszászbul vettük a vasekét. Úgy hoztuk haza, nyomtuk az ekét a talyigán egész Tiszaujlakig. Mert hát nem birtuk megfizetni a fuvart, hogy egy fuvaros hazahozza. Még majdnem annyiba került volna, mint a fele ára. (És Újlakról?) Onnat asztán mán szekérrel hoztuk haza. (Annál beljebb nem volt szabad menni a szekérrel?) Bejjebb lehetett, Beregszászra is, meg Szőllősre is, de Tiszaujlakon tettük fel a szekérre, mert itt Becsnél, szóval át kellett jönni a határon, és itt Becsen volt a szekér. Nem hogy hát Újlakon tettük föl a szekérre. Apám tizennyócba hazajött a háborubul, tetüt hozott, két testvérem hazajött Amerikábul, azok milljomosak vótak. Rögtön