Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

aszt ajánlotta, hogy a kórházba. Na elég a hozzá, hogy az én feleségem meghalt ott a kórházba. Hát már én akkor oda jutottam, hogy sehun semmim nem vót. Se jószágom, se pénzem. Na de szerettem vón hazahozni a feleségem. Hát akkor vót itt Sonkádon egy fiókbank, budapesti nagybanknak a fiókja, lehetett kapni kölcsönt. Akkor vettem föl kétszázötven pengőt abbul a bankbul. (Hányba volt ez?) Ez huszonkilencbe. (És hogyan tudta letörleszteni?) Hát azt úgy tudtam letörleszteni, hogy a munkámmal. És még nem is sokáig tartoztam vélle. (Mennyi idő alatt adta vissza?) Mire a három hónap lejárt, én még be se vártam, mert három hónapba kellett a kamatot fizetni, három havonként. Be se vártam a három hónapot, kikerestem. (Elég sokat kellett ahhoz dolgozni...) Bizony, sokat. De akkor még én is birtam, huszonkilencbe harminc éves ember vótam, és ment itt milotai határba. Tiszacsécse alatt vót egy hótt meder, áztat szabályozták, azt ki kellett mélyiteni, pucolni, és ott elég nehéz munkahejjen estem, fogtam magamhoz három fiatal fiút, olyan tizennyolc éves fiúkat, azok nem jártak napszámra, csak akkor éppen úgy volt, hogy már ük megkapáltak, hát hogy aratásig keressenek egy kis pénzt. És mind olyan jó hajtatós fiú volt, én elmondtam nekijek, fiúk, ezért hítalak magamhoz, hogy én ilyen helyzetben vagyok, hát dógozzunk, értsétek meg! Dógoztunk is! Úgyhogy én négy hét alatt, mert kéthetenként fizettek, kikerestem a. banki adósságot, kétszáz pengőt, ötven pengőt lefogtak részvénybe, negyvenet, tiz pengőt megéntelen kezelési kőccséget, meg három hónapi kamat. Hát én igy gondoltam, most megvan nekem a kétszáz pengő, elmegyek. De hát nem akarták elvenni, hogy a részvényt számolják be. Nagy nehezen aszt sikerült. Igy szabadultam meg. Eddig vót adósságom. (És a többiek a keresetüket szintén magának adták?) Dehogy! Csak mondom, birtuk, korán mentünk, és későn, már hazajött más ezelőtt jóval, de mi még nyomtuk. Meg ük is sokat akartak keresni, mig bejön az aratás. Kapállástul aratásig. Benne voltak a dologba. Na hát most egy szegény, oda van a gyarmati kórházba. Meg se igen marad. Jó erős ember volt. Simon Dezső, Na, avvót egy társam. Hát ük fiatalabbak voltak éntüllem, azt mondja, kilenc évvel. Ha nem tizeneggyel. Akkor vótak a legszebb erejekben, nyomtuk a gombot. Ennyi adósságom \