Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Jött ide valaki és az hirdette?) Hát ide jártak, de inkább Tiszabecsen van a fészkek, Sonkád, Tiszabecs. Debrecenben van ennek a központja. Onnét jön le valami papjok. Mer onnét tudom, hogy nekem is egy sógornőm Tiszabecsen lakik, hát amig szegény feleségem élt, hát jártunk egymásnál, hát az is ilyen jehovista tanú, mán attul hallottam. Az még tartja most is, a marha. Mondtam valamelyik nap, nem adnék neki nyugdijat se azért hogy téesz-tag volt, mert anynyira ellensége ennek a rendszernek. Valamikor, mig a feleségem élt, én vitáztam vele, és hát csak a nyugat, a nyugat, ez jár az eszekbe, onnét várják a segedelmet. Meg a hatalmat. Én elmondtam, hogy én nem segélyezném semmivel se. Várná onnét a nyugdijat. Én ilyen ember vagyok. Mert nem úgy diktálja az ü lelke azt a nagy igazságot, mint hogy itt a könyvbül idézi elöfele. Mert gazemberebb a gazembernél is, mást nem tudok, de a sógornémat nagyon kiismertem. (És miben van ez a gazemberség?) Hát egy hivőnek nem azon kén örülni, hogy azt milyen baj érte, hanem megesni a lelkének rajt, és amennyiben tud, segítek kedves testvér, ha nem testvére is, mert ők egymást úgy hijják, hogy testvér. Hát ez istenhivő? Istentagadó kérem. Meg azt se tudja, hogy mit hiszen. Csak azt hiszi, hogy ha valamilyen nagy csomag jön nekije az Egyesült Allamokbul, azt eloszszák, azt neki is jut. Ennek örül.