Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

1976. szeptember . . . Az első világháború befejeztéig itt nem volt disznóölés. Ezt hentesüzletből hordtuk. Tiszaujlakra akkor még át lehetett járni, itt van az, mondjuk ide vagy nyolc kilométerre lehet, vagy még annyira se. Es hát odajárt az anyám. Elment hetenként egyszer, azt ahogy adta a pénz, a kereset, úgy vásárolt be. Tizenöt kiló lisztet, kenyérlisztet, három kiló nullás lisztet. Egy kiló szalonna, egy kila rizskása, mert akkor még itt, ami volt itt bolt, nem szövetkezet, csak volt egy zsidó boltos, ilyesmit még nem árultak, hogy rizskását. Petrót, sót, azt árultak, borsot, gyufát, ecetet. (És lisztet is csak ott lehetett venni?) Lisztet is csak ott lehetett venni. (Mit most tetszett mondani, az egy hétre volt elég?) Hát igy a mi családunkban elég volt. ötön voltunk akkor még, három gyereke volt a szüleimnek, apám, anyám. Ez nekünk egy hétig kitartott. Meg azt hát akkor ott vót jószágot se tudtunk tartani olyan sokat. Tartottunk, de megállott a husz-huszonkettőn, az aprójószág-állomány, nem ugy, mint máma, hogy huszonkettő átmegyen még a jövő évre is. Mert nem volt mibül tartani. Mert bizon ha kaptunk egy ezer ölt vagy ezerkétszáz öl máléföldet harmadába, hát abbu nem nagy szekér tengeri jutott. Mer azt nagyobb részbe inkább kenyérnek valóra használtuk fel. Málékenyeret sütött az anyám. Mer hát buza kevés volt. Megvenni meg hát, az nagyon nehéz politika vót. Hanem hát igy azt a kis lisztet, tizenöt kilót, meg volt, hogy tizet vett csak, anynyira jutott a pénzbül. (Olyan nem volt, hogy hitelbe lehetett volna venni?) Hát vót egy zsidó botos, de csak egy vót az Tiszaujlakon. Aki őnálla járt állandóan vásárolni, azt megemberelte két hétig, de tovább nem. Ha eleget tett, akkor megént adott két hétre hitelbe. Hogyha mondjuk most két hét letőtt, hát annyi pénz összegyűlt, hogy azt ki tudta fizetni, de már frisset nem tudott vásárolni, mer nem volt rá pénz. De az a zsidó az ilyen rendes kun