Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Az az ember pofozta fel, aki beszélt magával?) Az. Egy rossz szót nem szóltam neki semmit, csak tűrtem. Ne tessék, ne tessék, mondom neki, ne tessék! (És a többieket is megpofozták?) Mind aláírta aztán. De én voltam a legelső. (Fiatal ember volt az?) Hát megettem volna. Csak egyet oda kellett volna csapni. De mit tehettem? Kint két ávós hallgatta az ajtón, hogy mit szólok. Várta, hogy ha rossz szót szólok, majd elvisznek. Ezt várták, de hát semmi rosszat nem szóltam. Csak hogy ne tessék, ne tessék bántani. Nem vagyok, mondom, hibás, hogy sok földem van. Rámhagyták a földet. (Aztán mikor adta le a földjét?) Ötvenegybe. A sok beadást nem birtuk már akkor. Vessek ezt, vessek azt. Igy aztán ötvenkettőben elmentünk kenyeret keresni. Csak egy tehén maradt meg. A felszerelést elvették, a szekeremet, nem adtak semmit se érte. A jószágért adtak valamennyi kevés pénzt. Az ökrökért, tehenekért. Gyümölcsösünk volt, sok permetszer volt a gyümölcsfához, Ígérték, hogy megkapjuk az árát. Még mindég oda van. Három szekerem volt. . .