Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Mennyi részt kaptak?) Hát olyan három és fél kiló volt mázsánként. (És maguk mennyit kaptak?) Hát mi gépeltünk nyolc percentér. (És ebből jött le az a három és fél?) Ebből jött le, akkor még a gépésznek is, külön lement belőle, került valahogyan. (Egyedül voltak igy a faluban?) Három gép volt. (Nem volt vita, hogy hol melyik gépeljen?) Nem, semmi. De hat hétig voltunk gépelni. A miénk volt a legkisebb, nyolcszázas volt. A többi ezerkétszázas. (Mikor vették a gépet?) A harmincas években. Itt a faluba. (Kié volt?) Kondor Béláé. Na, aztán azt kicserélgettük, vettünk motort, újat, vettünk cséplőt ujat megent, már mikor aztán megindultunk. (Hogyhogy Kondor Béla eladta?) Benne maradt társ. ... Hát ugye, megbosszantotta az embert, mert a két gép, hiába volt nagyok, hát bizony szorult a jó nép, hát az igazat megvallva, mindig félt az ember az időtül, hogy rossz, esős idő lesz, gépelne elfelé, gépelne elfelé. Hát tudom nagyon jól, ugy indultunk meg, nálunktul elhuzatták a Barta Gusztiék végére, Pongrácz Béla volt ott társ, meg Ballá Gábor. Meg Barta Guszti bátyám. A vén Simon Guszti volt mellette a gépész, ha nálunk jött a gép. Az asztagot kiszedték, akkor jött Pongrácz Béla, négy ökörrel elhuzatta a gépet. A vén Simon Guszti pedig azt mondta, vigyétek a gépet, én nem megyek. Elvitték. Na, azt mondta apám akkor, na megállj Béla, jövőre nem gépelek én senkiével. Ügy szervezkedtünk össze. (Abban az időben kézi cséplés már nem folyt?) Nem. (Csak itt helybe gépeltek?) Itt helybe. (Es maguknak ki volt a gépészük?) Nekünk utoljára az a vén Simon Guszti bácsi, meg Puskás, aki kovács volt, az volt egy pár évig. (Ezek hol tanulták ki a gépész-szakmát?) Hát sehol. Fiatal korába megtanulta. . . (Volt valami uradalomba?)