Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Nem vót az sehun. Valakinek mittudomén, mániája ez a. . . tán még vele is születik. Hát úgy voltunk akkor mi gazdák, hogy mán mi is meg tudtuk inditani, meg tudtuk állítani. Megszokja azt az ember. Az meg ha valami baj vót, meg is csinálta. (Alkatrészeket lehetett hozzá kapni?) Hogyne. Mindig Pestrül hozattuk. (Nem volt olyan probléma, hogy mire az megérkezett, már túl sok idő eltelt?) Ha Pestre irtunk, már két nap múlva itt volt. (A gyár küldte le?) Abban a pillanatban, utánvétellel. (Milyen gép volt az?) Hof fer. (Maga mikor lépett be a téeszbe?) Elsőbe ötvenegybe léptünk be. Ötvenháromba azt kiléptünk, azt hatvanba léptünk be. (Hatvanig jól ment a gazdálkodás?) Hát jól ment. (Nem volt nagy nyomás?) Kaptunk nyomást, no de jól ment. Dohányt termeltünk, babot termeltünk, cukorrépát termeltünk. (Negyvenöt előtt ezek nem voltak?) Nem volt. Akkor még szó se volt arról, hogy ilyen kisparaszt dohányt termeljen, cukorrépáról se volt szó, szerződéses bab se vót. (Disznót is adtak el?) Azt is tartott az ember, de ugyi azt nem olyan nagy mértékbe. Van amikor tartottunk egy kocá^, vagy, megmaradt kettő, hát ugye, annak a malacát. . . még akkor nem ez a szapora disznó vót, csak ez a mangalica, ez a bondorszőrü. (És a malacot eladták?) Eladtuk a malacot a vásárba. Kőccsébe, Gyarmatra, Jánkra. (Baromfi?) Hát azt saját szükségletére az ember. Esetleg libát tartott az ember, áztat dugtak az asszonyok. (Azt is vásárba vitték?) Hát vásárba. (Mennyit tartottak?) Hát ugy tiz-tizenkét liba vót. (Pulykával nem foglalkoztak?)