Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Hol tanulta ezt meg?) Hát itt tanulta meg. (Hogy lehet, hogy nem minden falubeli ember egyformán tanulta meg?) Na ez benne a valami, mert ugyi ha rátermett a gazdálkodásra, ő is akar törekedni, igy aztán minden. . . de a többi nagygazda, ugye hát az csak. . . neki volt elég, hát aztán jó volt. Ez pedig ugyi, még többet akart. (Meddig ment föl, hány holdig?) Ez is körülbelül vagy negyven holdig. (A háború után is megtartotta?) Ez a tizennégyes háború után volt. Itt aztán, mikor a termelőcsoport jött, akkor szűnt meg. (Amikor az édesapjával gazdálkodtak, mindenfélét termeltek kicsiben, vagy inkább csak egy-egyfélét. ) Azért mondom, milyen érdekes valami az ember élete sorja. Hogy apám akkor volt Amerikában, mikor még én nem születtem meg. Mikor hazajött Amerikából, csak azután születtem meg. Két testvérem pedig a tizennégyes háború előtt kiment Arne rikába, majd. . . őutána, ő itthon maradt, elment a háborúba. Ezek kint voltak Amerikába, mikor hazajöttek tizennyolcban, az egyik milliomos volt, úgy mondták, a másik nem volt milliomos, de az is több pénzt hozott. (A lánytestvére?) Nem az én testvérem, apám testvére. Ezeknek aztán lett igavonó jószáguk, ökör. Vett mind a kettő. Hát aztán húszban én már nagy fiú voltam, én is azon izéltem, hogy nekünk is kéne olyasvalami. Majd volt, Varga Jóska volt a biró itt, én próbáltam, oda járogatott apám is dolgozni, én is, hogy esztendeig - két ökörtinaja volt neki -, azt mondtam, hogy ezért eljövök egy évre szolgálni. Hát szerettek vőn, azt mondták, hogy rendbe van. Mondom, akkor eljövök egy hétre próbaidőre, azt azután mondom, ha jónak látom, akkor ittmaradok. Igen, de hát egy hétig ott voltam, tényleg, szántottunk, vetettünk, trágyát hordtunk, hát azt veszekedtek mindig ők, a család. Volt az öreg Varga Jóska, volt a veji, a lánya, a felesége, meg az anyjuk. Hát ők. Ez mind nekem parancsolt. Ha az ólból kijöttem, megláttak, akkor mán csináld meg azt, csináld meg azt, a mondom, az összes vagyonér nem szolgálnék esztendeig, ha igy megyén. Szóval nem mentem. Na aztán annyira törekedtünk, hogy lett aztán két tehenünk. Akkor avval aztán kezdtünk gazdálkodni abba a fődbe, amit apám örökölt. Na de. Akkor oszt, ez már huszonhatig tartott, ez az időszak. Akkorára már aztán, mikor ezt a