Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(A maga felesége egy évben mennyit szőtt meg?) Hát ugyi, ezt nem tudom megmondani, hát ez attu függött, mennyi volt a kendertermés, mikor mennyi szöszi vót. (De mindig az egészet meg tudta csinálni?) Meg. (Körülbelül hány méter lett egy évben?) Hát mondjuk áztat, körülbelő má igy, ahogy gondolkozók most, hatvan méter vásznat meg tudott csinálni. (Ez már jó keresetet jelentett, ha ennek eladta a nagyobbik részét?) Hát nem olyan. . . nem vót a megfizetve. Ezt csak a muszáj hozta, hogy foglalkozott vele az a nő. Mer télen egyéb dolga nem is lett vón. De ugyi evvel a tél eltőtt. Mer már amikor a mezőrül bekerül már azt az időt se várta meg, mán esténként egy kicsit hozzáfogott, fonogatott, ez azt, a fonás, ment mondjuk mán december végig, január derekára meg is font vált igen mindenki, kinek akármennyi volt. Es azután jött a többi munkája, hogy ki kellett szapulni azt a fonalat, amikor megszáradt, tekerte, mikor ez megtörtént, megvetette vetőn, hozzá pamutot is vett, mert igy volt szaporább, nem csak tisztán azt a vászonfonalat szőttek. Szőttek olyat is, abbul csak zsáknak. Má ilyen magyar zsáknak. De a véknyabb fonalát, annak pamutot vettünk. (Azt hol vették?) Hát aztal mig lehetett menni, Tiszaujlakra, ott, mikor már oda nem lehetett, megin csak Fehérgyarmaton tudtuk megvenni. (Es arra volt pénz?) Lenni kellett. Mert küszködött az a gazdasszony libatartással is. Ezt jóformában azért tartotta, ugye, egy kis talu is gyütt, de meg annak idejébe már igy ősszel, mikor egy kis máléhoz hozzájutottunk, hogy leszedtük, akkor azt a hármat-négyet meghizlalta, akkor azt eladta, ebbü szerezte be a pamutot. Igy tódtuk-fódtuk az életet, emberem! Egyiket a másikba adtuk, hogy igy kigyütt azt valamennyire a ruházatunk is, vagy még egy kis boti cikkre is jutott belőle. . . (Mi volt még bolti cikk az élelmiszeren kivül, amit megvettek, ha esetleg került rá pénz?) Hát. . . nem vót. . . (Volt ilyen konyhafelszerelés, edényféle. . . ) Ja edényféle? Hát ugyi áztat még a húszas évekig nem nagyon vót bádogedény, kevés hellyen. Cserépedény volt. Azt árulták a fazekasok. (Igy jártak vele?)