Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Jártak vele annak idejébe igy szekerek, ekhós szekérrel jöttek igy faluru falura. És hiába_kevés kis búzát keresett az a napszámos ember aratáson, gépelésen, de az a gazdasszonynak, mer muszáj volt, hiányzott, volt az a másfél literes szilke, valamelyiket egyszer kellett búzával megtölteni, ha nagyobb vót, másfélszer, meg azt a tálat is igy tudta megvenni, hogy bizony, mikor igy bevásárolt egy pár darabot, oda volt egy hétre való eleség a családnak. Az a huszonöt kiló búza elment, mikor azt beszerezte. Hát aztán jöttek ezek a bádogedények, zománcos edények. Nem vót megrakva a stelázsink nagyon. Csak ami nagyon szükséges vót, meg az a fázok. (Azokat is igy hordták?) Azt mán nem, azt csak botba lehetett. (Fehérgyarmaton ? ) Igen, igen. (Amikor ilyen cserépedények voltak, ezek meddig tartottak?) Hát ahogy ügyelt rá kérem. Ha a púja nem jutott hozzá, hogy elejti vagy odacsapja, ügyes vót a gazdasszony, akkor el tartott az tiz esztendőkig is. Egy cseréptál vagy egy cseréptányér. (De azért minden évben vásároltak?) Hát mindig volt hiány, hogy pótolni kellett. Mert hát a legnagyobb óvatosság mellett is tört el belőle. (Evőeszköz?) Hát. . . mit mondjak, amit még anyám vett. Még nem is emlékszek rá, azt használtuk kilencszázharmincig is, nem volt nekünk új eccájg. Még akkor vót az a nagy vaskanál. Azér be vót az igy futtatva, hogy fehér szine »olt, csak ha már lekopott, már bizony fekete vót. Hamar is rozsdát kapott. Ez tartós vót, annak nem tört el könnyen a nyele. Ilyen vót a villa is. Még egy villát tudok mutatni magának. (Megmutatja, a konyhában van egy régi vastüzhely, arra kérdezek:) (Ezt a sparhertet hol vette?) Hát eztet Fehérgyarmaton vettem. Máma má ilyet nem is gyártanak. Ezt úgy nevezik, csikós. . . (Ez gyári, vagy iparos csinálta?) Iparos csinálta. Bádogos iparos. (Mennyi volt az ára?) Nem jut eszembe, régen vót. (De nagy dolognak számított akkor egy ilyen tűzhely?) Hát elég nagynak, hogyne. Valamennyire azért, hogy gondolkozók, eztet annak idejébe négyszázhúsz forintér vettem.