Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

csaftjának megént adott két hétre. A húszas év kezdetivel, akkor vót aszt már a nehéz. Az ilyet beszerezni. Mert elzártak bennünköt, Tiszaujlakon csehek voltak, másik oldalon románok foglaltak. Meg itt is románok, bejöttek ide is. Akkor már nehéz volt az ilyennek a beszerzése. Csupán a zsiradékot, be tudta szerezni, szalonnát, mert akkorára oszt Tiszabecsen itt alakult ki hentesüzlet. Egy-egy kis lisztet meg a malmokba. (Hol volt malom?) Malom Tiszabecsen volt. (Húsfélét vagy kolbászt nem vettek abban az időben?) Hát erre nem jutott, lelkem. Nem azt mondom, hogy valamikor az öttagú család részére, leginkább vasárnapi napra, hát fél kiló hust megvett az anyám. De hát nem minden vasárnap volt az a fél kilő se. (Es hogy csinálta meg a hust?) Levesnek. Megfőzte. Nem volt akkor még, hogy nokedlizünk. (Voltak fűszerfélék, például pirospaprika, azokat itt vették meg?) Az vót itt a botba. De, óó. . . hazudok, hát ez még a húszas évig nem volt, tán a húszas után se, hogy ilyen piros paprika. Hanem még annak az idejébe itt a gazdasszonyok termeltek úgynevezett sáfrányt. Az megtermett a mezőn. Es az olyan pirosat hajtott, olyan kis búgokat. Azt- leszedte, megszárasztotta, eltette és abbul egy-egy kicsit megdörzsölt a markába, ez szinesitette a levest. Még akkor pirospaprikát itt a botba nem lehetett kapni. (Az mikor jött be?) Olyan pontosan nem emlékszek. Ez már huszonöt után, ilyesmi, igy jött be, hogy ilyen szinesitö mit is lehetett kapni a botokba. Mert aztán alakult hangya szövetkezet, az már egy kicsit módosabb bőt vót, mint addig a zsidó, aki itt munkálkodott, meg aztán nem is volt olyan nagy igény igy faluhelyen. Hát majd aztán a. . . már*mondjuk áztat, harminctul kezdve én is jobban lélegeztem. Már aztán minden esztendőn öltem egy-egy hizót, mikor kisebb, mikor nagyobbat, de egy év se maradt el. Mán aztán a fejlődéssel mán, mikor nagy gürcöléssel, mert harmincötbe én mán belefogtam két igavonó jószágom volt, két tehenem. És igy feles fődet fogdostam. Mán akkor egy kicsit jobban ment a sorsunk a családnak. Csak munkás akkor még nem volt, sokat gürcöltünk szegény feleségemmel, de hát megvolt a kenyérnek valónk is, meg azt az ilyesmire is jobban tőtt, disznót is tudtam venni.