Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

hát jártam olyan emberekkel, aki bement inni, én meg kivül megállottam. Csak az ajtóbul néztem, hogy ü mán felhajtotta a fél decit vagy még a decit is. Az nem számított avval, hogy mit eszik a családom. Mert volt ilyen ember nagyon sok. Elég baj jutott a családnak. Mert hétrül-hétre nem volt kenyér a háznál. De az én családom kenyér nélkül még abba a nehéz időbe is, abba a negyvenkettőbe, akkor se volt a családom. Pedig akkor nagy éhinség volt. Nem hogy dicsérjem magam, de ez igy volt édes atyámfia. Sokat strapáltam magam, mer mindig azon törekedtem, ahol megtudtam, hogy hát ide lehet menni, itt ennyit fizetnek, hiába távolesett a hazámtul, elmentem, mert ott többet fizetnek. De én ennél a nagygazdáknál küszöbnyaló nem voltam. Én nem voltam bejáratos egynek se. (Volt olyan ember, aki olyan volt?) Volt, hogyne, nagyon sok. Elég ráfizetése volt az neki. (Miért?) Hát azért kérem, mert ugyi már a beindulásnál megcsaládosodott, összekerült az a pár szegény, együtt, de már esztendőre ott a gyermek, de mán akkor igy kezdte meg, hogy elmondtam, hogy mit, semmit se olyan nagyon lehetett keresni egy nyáron, mer hát abba a Klein tagjába a tengeri is ugy volt, meg a krumpli is, mikor sikerült, mikor nem, legtöbbre csak a kis ter mény, ennyi jött onnét. Hát ő mán megtette, egyik nagygazdához is elment, adjon egy véka búzát, a másiknál, adjon egy véka má lét, a ránkjövő nyáron nem győzte az lefele dolgozni, ugy az ilyen munkákra, mint itt volt ez a töltésmunka, sok szegény ember esetleg jó ha egy hónapot ledolgozott egy esztendőbe annál. Pedig aki ott dolgozott, hát nem azt mondom, hogy ugy ment, mint máma csak azért jobban kialakult a megélhetése, egy kis tartalékpénzt is tudott csinálni. (Azt nem tudta volna csinálni, hogy ott dolgozik és a pénzből megveszi azt a terményt, és...) Nem, mert megkezdte az elején, ez azt évrül évre hárult át a másik esztendőre kérem. Hogy ott kellett ezeknél a nagygazdáknál, egyiknél a másik után, . . . amit elmondtam, hogy egy véka búzáért négy napokát kellett dolgozni. Drága napok, kapálni meg kaszálni. Aki látta nem állott, nem tudott magának parancsulni meg nem igyekezett, nagyon nehéz élete volt annak, a családjával együtt. Annak is az volt, aki iparkodott, csak nem volt olyan nagy szükség. Többet kellett mozogni, többet kellett dolgozni. És takarékoskodni. Annyit mondhatok, hogy én jól eltaláltam a nősülésemet is, már az első feleségemmel is, hát kevés időt éltem, hat esztendőt, a másikkal éltem negyvenegy