Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

esztendőt, de úgy éltem által, hogy mind a két feleségem beosztott volt. Nem pangolta el, sőt abba igyekezett, ha én. . . De máshol olyan volt az asszony is. Ha elment a boltba, csemegecukrot vett magának, azt nyaldosta. Ilyen helyen nagy a baj. Ahol mind a kettő igy gondolkozik. (Tudtak maguk annak idején pénzt is félretenni?) Hát tudtunk. Mert úgy tessék elgondolni, hogy én negyvenötben, mikor azt a kis földet megkaptam, negyvennyolc tavaszán pedig kimérték ezt a telekhelyet nekem. Nekem akkor négyezer forint pénzem volt. Letétben, a takarékban. (Evvel tudott aztán épitkezni?) Evvel fogtam hozzá építkezni. Úgyhogy kimérték március tizennyolcadikán ezt a helyet, megtudtam, hogy most már nekem van telekhelyem, én már májusban azt a kutat oda vájattam. Májusban Gyarmatrul a cementet meghozták. Belefogtam a vályogvettetésbe. Már májusba. Már május utóján, júniusban hordtam is a vályogot. Úgy akartam, hogy akkor esztendőn bele is kötözhetek. Na de a mesterem, aki felvállalta, becsapott, mert későn fogott hozzá már felépíteni. Igy aztán akkor ősszel nem tudtunk belejönni lakni. (És mikorra lett meg aztán?) Hát negyvenkilencben jöttem azt ide. Negyvennyolcba fedél alá ment, negyvenkilencben jöttünk ide. (Teljes egészében kőműves épitette, vagy azért a család is dolgozott hozzá?) Hogyne, még a család is. Az is csak felvállalta, felrakni a falat, tetőt ráhúzni, padlást, ez volt a vállalat, ezerkétszáz forintér, egy mázsa búza, egy mázsa árpa. De akkor még ezerkétszáz forint nagy pénz volt. Mert nagyon szép két növendék ökörtinóm volt, kétévesek, ezerkétszáz forintér adtam. És azért mondom, az akkor nagy pénz volt. (A házépítésben a családon kivül segített még valaki?) Hát azt mondhatom, hogy nem. (Szóval teljesen a család erejéből?) Azt mondhatom, hogy a család erejével. Itt van ez a fiam. Hát emmég iskolás gyerek volt, ővele hordtam be hatezerhatszáz vályogot. Mert hát mindenki el volt foglalva. Aztán mikor már raktuk a falat, majd augusztusban fogott bele a mester, hát addig is hoztam már földet, de hát nem lett elég. Ő hozta a szekér fődeket. Itt lakik ez a jányom, meg itt mindjárt a sarkon, ugyanebbe a sorba egy másik jányom, azokkal együtt hordtuk bele a vályogot ebbe a falakba, adtuk a mester keze alá. Csupán egy cigányt fogadtam, aki a sárt csinálta. Ennyi segítségem volt.