Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

A következő az már harmincegyben. Mer én az első feleségemmel éltem hat esztendeig. (És aztán ővele mi lett?) Meghalt. (Milyen betegsége volt neki?) Tüdőbaj. Ezért kellett otthagynom a szógálatot is. Azt az esztendőt végigbetegeskedte, ugyi, nekem menni kellett minden nap, hát más viselte a gondunkat is, a kisfiamnak is, nem volt kilátás, hogy igy tovább szolgáljak, azt fel is mondtam véle, hazajöttem vissza a szüleimhez, majd azt a feleségem már huszonkilencben május hetedikén meg is halt. Akkor azt én özvegy voltam harminc augusztus tizenhetedikéig. Na de akkor már úgy voltam, hogy muszáj voltam megnősülni, mer az anyám betegségbe esett. Hát még az beszélte, nekem eszem ágába se volt, hát házasodj meg fiam, meg tanálok halni, mi lesz veletek? Már akkor a kis húgom, akit mondok, hogy itt maradt árván. . . nem, még akkor itt volt harmincban velünk. De a testvérem ment el, az azt huszonkilencben hagyott itt bennünket, Tiszakóródra ment férjhez, már mint idős jány, negyven éves. Harmincegybe azt már született szeptemberbe egy kislány. Harmincháromban, augusztusban a második. Két évre majdnem utána. Igy szaporodott a család. Na akkor azt az anyám nagy betegségbe esett, harminc hatba egy hónap alatt halt meg az apám is meg az anyám is. Az anyám elébb, az apám utána. Szóval egy hónap alatt. Hát el lehetett gondolni, a nincsenbül, a semmibül mindezeket átélni. Ez a fiam pedig, aki ide bejött, az harminchatba született, októberbe. (Ő a legfiatalabb?) Nem még attul van egy fiatalabb. Lányom, az meg azt negyvenben született. Öt gyermekem van, mind él, mind jól van. A mai világban jóra ment mindnek a sorja, mert mind igyekvő, törekvő, józan életű volt. Egy lányom itt lakik hátul. (Az előbb tetszett mondani, hogy nemcsak napszámos munkát vállalt, hanem szakmányba is elment. ) Ja, igen, igen. Itt nagy töltéscsinálás kezdődött kilencszázhuszonegyben. Tiszabecsnél kezdődött meg. Szatmárcsekeig dogoztam azt mondja, hogy három esztendőn keresztül egymás után. Nem hogy állandóan minden nap, mert ki is kellett szakadnom, mert mikor eljött már az a május utója, akkor már ugyi. . . mer egy kis tengeriföldet fogott az ember abba Klein-tagjába, meg május utóján, június tizedike táján már azt a kis kaszáinivalót is mérték. Úgyhogy akkor már úgy elkallódott az idő, hogy leginkább igy május derekáig, meg azt mondja, hogy októbertül kezd