Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

ügyőrség, volt katonaság is, még egy ízben volt, tán huszonnyolcig, ha jól tudom, csendőrség is volt ott megalapozva. Hát az én feleségem megaltatta a tejet, 'azt tajfelül, túróul, úgy vitte mindig által. Ott mindig helye volt ezeken a helyeken. Mindig tudta értékesíteni. (Mennyi jövechelmet jelentett ez a tej a' családnak?) Hát annyit tudok csak mondani, hogy harmincban vettem el a feleségemet, már harmincegyben lett egyik gyerek, harmincháromba a másik, igy szaporodtunk, $e akkor még apám, anyám is élt, hát äz én feleségem a családnak, az apróságoknak, na meg hát a házi ssükséglet is abbul pótolódott, mert hát napszámra is jártam én meg szakmányba is, mert azt mondja, hogy huszonegybe kezdődött meg, hagy már visszamenjek a tejről. A tejet mondom mán el^bb. Az én feleségem ennek az apróságoknak a ruházatát, lábbelijét abbul látra ki, a tejbül. Amellett még azt a kila sót, azt a kis cukrot is ebbül szerezte be. De az én keresetembül nem nagyon jutott" vőn rá, hogy azt a téli ruházatát, lábbelijét beszerezze az én gyermekeimnek. De ezt ebbül igy összerakosgatta, hogy be tudta szerezni. (És a maga fizetése mire ment?) Hát volt annak lyuka. Mert hát az ennivalót kellett. Mert hát ahogy elmondtam, hogy öt mázsa, .esetleg; öt és fél mázsa búzát kerestem egy nyáron. Gépeléssel, aratással. Hát mi volt az? De én kilencszázhuszonkettótül kezdve hait tagbul álló családot tartottam el. Negyvenkilencig. (Maga volt a legidősebb fiú a családjukban?) Nem. Én voltam a legkisebb. De a másik kettő lány volt. Es még huszonkettőbe, majd huszonkilencben, ment el a házunktul az egyik elment huszonegyben. Ózdra ment férjhez. Hát oszt nagy betegségbe esett, pedig erős fenércSeTéd volt. Ott lakott huszonháromig. Egy kis lánnyal együtt akkor hazajött már olyan betegállományba, hogy fel se birt az ágyon ülni, ő meg is halt, huszonháromnak a tavaszán, a kislány itt maradt ránk. Hát nagyapja, nagyanyja köteles gondját viselni. De hát mán nagyapa is olyan volt, hogy már az nem nagy kenyérkereső volt, én vittem a ház fenntartását. Még én akkor nem voltam nős. De majd én azt huszonháromnak az ősz*én nősültem aztán meg. Na most itt volt az apám, anyám, egyik lánytestvérem, a kislány, én. Őszszel megnősültem, megint szaporodtunk eggyel. (Mikor született az első gyerekük?) Huszonnégyben. (És a következő?)