Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

ba volt felosztva. Én mán azon kapaszkodtam. Egyikbül is egy nyilat, a másikbul is, vagy ha ugy sikerült, kettőt, mert ez azt árverésen vót, a kivétele. Ki többet igért. Hát igy gondoltam, ha annak megéri, mág Ígértem azt a husz fillért vagy mennyit. Igy azt megvolt a két kis tehénnek, hát én azt tudtam munkálni.- Na hát azért sokat segitett, mert hát az a kis krumpli amit hát nehezen lehet. . . mert hát a Klein-tagjába úgy volt a krumpli, ugy sikerült, hogy egyik esztendőn besikerült, a másik esztendőn mán nem. Csak kapáltuk, de nem volt mit vájni. De igy, hogy ezt a kis haszonbérelt földet fenntartottam, ebben volt olyan hely, hogy megtermett benne a krumpli, meg tudtam ennyit legalább termelni. Meg egy kis tengerit, vagy egy háromszáz ölbe egy kis búzát, ahol termett nekem másfél vagy két mázsa búza, igy. Igy forgattam magamat. Na hát mikor megkaptam ezt a négy és fél hold kis földemet, nekem mán az igavonóm megvolt, meg a felszerelésem. Nem vaseke, az a régi fajta faeke, ami még most is ott van a kertembe. Hát én hozzáfogtam. Forgattam a földet. Például már első esztendőn, ahogy jól emlékszem, negyvenötben egy holdat a négy és fél hold földbül megtrágyáztam. Egész éven keresztül. Akkor vetettem bele. . . például ahol ez a búza nekem termett, amit mondok, megtrágyáztam, ebbe az esztendőbe lóhere volt benne. De már akkor nyáron a kis tizenegy éves fiam hát igy ráért a vakáció ideje alatt, itthon megraktam neki a ganét szekérrel, még nem is itt kezdtem a gazdálkodást, hanem még ott a régi helyemen, még ott laktam, mikor a földet kikaptam. O ott kiballagott véle, azt ott lehányta. Aztán ott az Útszélen etette a tehenet, jól tartotta, hazajött, ha én nem voltam itthun, hát ő csendesen, délire hazajött már, akkor megin megrakta a szekeret. Ugy ahogy ő birta. Megint kivitte. Szarvasba. Mikor azt a lóhere lekerült, harmadik részi is, akkor én az* széjjelhordtam, beleszántottam. Igy ment bele a buza. És csudájára jártak az én búzámnak. (Más ember nem trágyázott annyira?) Nem csinálta igy. De már addig ez a földterület egyszer kapott trágyát, negyvenötben. Negyvennyolc őszin vetettem ebbe a földbe, amit magyarázok, a búzát. Na ott volt nekem egy hold föld egy területbe. Már ez addig kapott egyszer trágyát. S közbe lúherét is, hogy pihenjen, megin megtrágyáztam, és egy másik helyen, ott pediglen - az már a Tarpay tagjába volt - ott karósbabom volt. Abba is belefogtam. Ebbe az időbe jött be ez az ujabb termelés, karósbab, karósbab, cukorrépa, mikor mi megkaptuk, a szegények. Addig itt nem foglalkoztak ilyenekkel. A nagygazdák, sem kisebb középgazdák.