Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Miért gondolta, hogy pont ez a bab jó lesz?) Hát ugyi mán erre más községekben, Tiszacsécsén, Tiszakóródon termelték itt, és hallottuk, hogy jól jövedelmező. (Hova lehetett azt eladni?) Hát annak volt felvásárlója helybe. Ide jöttek helybe. És a vetőmagot is onnan küldték, attul a vállalattul, ahova bement ez a termés. Csak azt lehetett vetni. Mikor milyen fajtát, volt ez a fehér nagyszemü, aztán volt olyan, hogy az még nagyobb szemű volt, Piroska babnak mondták. Olyan barna kávészinü, de piros csikók mentek benne. Ez a kétfajta bab járta. Úgyhogy én - nem dicsekvésképpen .mondom - de mikor negyvenkilencben elgépeltem, hát már ugye akkor a tanács nyilvántartotta az ilyeneket, hogy ki hogy gazdálkodik, kinek hogy mi a jövedelme. A géplajstromot is ők árellenőrizték, de hát volt aki megkapta azt a kis földet, örült vagy nem örült neki, csak hanyagul is gazdálkodott benne. Hát ilyen vegyes emberek voltak mindig, meg vannak is, mint már mondtam. Egyszer engemet hivatnak a tanácsházához. Valami gyűlés volt akkor is, igy a nép is össze volt híva, hát én lehet, hogy nem is mentem volna, de hivattak is. Hát én kaptam kérem egy diszoklevelet, és száz forintot, tiszteletdíjat. Mert másfél hold földön én termeltem harmincegy mázsa hatvannyolc kila búzát. Ez igy volt! De ha én tovább gazdálkodhattam volna úgy, mert hogy mivel nem volt földem de én addig is nagyon szerettem dolgozni. Törekvő voltam, de hogy ehhez a kis földhöz meg hozzájutottam, hát őszintén mondom, hogy nekem még csak éjjeli nyugtom sem volt, mindig az volt az eszembe, hogy is, mint is csináljam, de meg mentem és csináltam. (A II. világháború előtt megvolt ez az egyházi gabonaraktár. Ez egy fontos dolog volt itt az emberek számára?) Hát itt is, hát a szegény embert ölték evvel is. (Ki találta ezt ki?) Hát erre már nem emlékszem. Vagy tán még nem is hallottam a szüleimtől se, hogy mikor alakult ez meg, ez ott volt a papi lak mellett, ott a portához tartozott az a magtár, az utcafrontban, hát ugye arra lett felállítva, hogy itt minden egyháztagnak próventet kellett fizetni. Úgy volt az elnevezés, hogy prevent. Ezen kivül még egyházi adó pénzbeli is volt. Például az ilyennek, mint az én szüleim, hogy nem volt egy talpalatnyi földje is, huszonöt kiló búzát kellett bevinni abba raktárba. Abbul a keserves kis részes keresetibül. Ingyen. Amellett még pénzfizetés, az adó egy pengő volt. Vagy forint, forintnak hittak akkor is. Igy volt az felállítva. A papnak, hogy annak legyen elég. Negy 1 32