Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

jóformán a tiz éves korig, hát akkor még volt az a járgányos, ló húzta, ilyen cséplőgép volt Milotán akkor kettő. Ezt már nem tudom, hogy az kiké volt, hanem már a tizennégyes háború alatt, akkor azt lett motorgép is. Hát ez volt osztán a Barta Gusztié. Társba voltak. . . Simon Péterek, Ballá Gáboré. . . Négyen voltak társak ehhez. Majd oszt későbbre rá, vagy két évre, megint lett, az már nagyobb teljesítményű gép volt, de az olyan volt, hogy az meg is tisztította a szemet. Mint most a kombájn, olyasmi forma volt. Ahogy elmorzsolta a kalászt, ugy jött a zsákba már tisztán oldalt, ott volt alkalmazva a gépnek az a vidacs. Ott jött ki belőle. Ehhez voltak vagy heten társulva. (A Tarpaynak nem volt?) Hát neki nem volt külön. Társ se volt ezekbe a gépekbe. Ez csak igy, ezek a nagyobb gazdák voltak igy összeállva. . . Ezek vették ezt a gépet. (És a Klein birtokon?) Ott volt tüzes gép. Kezdettül kezdve, mióta az eszemet mondom, tudom, már tizéves kortul, ott volt tüzes gép. (Szántó gép is volt ott?) Ez nem volt. Ez csak erre volt használva, hogy cséplésre. Hát olyat egyszer láttam életembe, ami tényleg szántott is, ez a nagy kazános. . . 915-be. Én akkor, volt itt az én tanítómesterem is volt itt, Végh Antal tanitó, és a cselédjét elvitték katonának, hát 15-be én már 16 éves fiu voltam, volt 2 lova, mert volt itt a tanítónak adva, egyházi birtok adva, a papnak volt 40 ezer öl, a tanítónak húszezer öl föld, hát igy oszt gazdálkodtak. Én akkor mint napszámra dolgoztam ott nála, "mikor szükségesebb volt. Hát mentem oszt egyszer véle Szatmárra fe le, arra mentünk körül, Terebesnek, hát ott láttam a terebesi határba ilyen gőzgépet, hosszú tábla föld volt, az egyik végén állott az egyik gép, a másik a másikon, drótkötelén húzták, az egyik idehúzta az ekét, a másik visszahúzta. Ennyit láttam gőz gépet az életembe, ami már szántáshoz... (Hát traktorja volt-e valakinek?) Tarpaynak volt. O hozta be erre a tájra ezt a közös trak tort. 28-ba. Akkor laktam nála. 28-ba. Én is megpróbáltam a cselédéletet. Annyit voltam cseléd, a szegényember gyermeke voltam. . . De hát azt sem sikerült. Mert a feleségem már az év elején beteggé esett, betegen töltötte le az esztendőt, kénytelen voltam otthagyni. Visszajöttem ide a szüleim házába lakni, laktunk egy csomón, jó rakáson. Mer az apám volt még ak kor negyedmagával, én már harmadmagammal, már heten lak-