Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

tunk. . . Nem sokkal volt az nagyobb, mint ez. Mert ketten laktunk egy fedél alatt. Ketten laktunk egy udvaron. Egyik egyik végébe, a másik a másikba. Meg vót egy kis közös rész. . . (És egyikőjüknek sem volt semmi földje?) Nem. (Magának se lett földje sohase?) Hát most lett, amikor a földosztás volt. . . 45-ben, akkor kaptam 4,5 hold földet. Hát én termeltem. .. Nekem, ha földem lett volna, már visszamenőleg és előre. . . Mer én nagyon szerettem dolgozni. . . Nekem aztán megszaporodott már a földem, mert a feleségem Tiszabecsre való, és annak az anyja elhalt, az apja már régen. . . Onnét is kaptam másfél hold földet. Hát igy csereuton áttették ide, hogy már nekem áztat, mert ez 45ben csak 4, 5 hold földdel kezdtem gazdálkodni. De azt úgy mondom, én ahogy van, 54-be kiléptem. (Mármint miből?) Hát a téeszből. (Mikor lépett be?) Ötvenbe léptem be. 49-be kezdődött meg itt Milotán, 50-be léptem be. Az Uj Elet téeszbe. Két téesz volt itt. Hát abba az időbe nagyon sehogyse ment itt a téesz. Annak az oka az volt, hogy ugyi betömörült az a sok nép. Hát akik még kéz alá vették volna a vezetőséget. Egy jónak látta, akit beválasztottunk, a másik nem. Na hát azért. . . Bizony akik lettek itt annak idejébe elnökök, mert hát itt sehogyse ment, mert az elnöktől kezdve, aki volt itt lefelé, vezetőségi tag, azok annyira egyetértettek, hogy nem törődtek avval, hogy hogy megyén a gazdálkodás, csak avval, hogy tudjunk mit inni. Ez volt a fő. Annak az időben - sűrűen változtak, sok elnök volt - nem is tudok már visszaemlékezni, ki volt az elnök. . . (Helybéli emberek voltak?) Helybéli. . . Csupán 54-be jött Budapestről egy elnök, azt adták ide, látták, hogy sehogy sem megyén Milotán a gazdálkodás. Hát nem jut eszembe, ki volt az első elnök, ahogy megindultunk. Tán ha jól emlékszem azért, Varga Béla nevü volt. Vót aztán Nyilas Guszti nevü. Vót aztán Szabó János nevü, vót Kondor Jóska utána, vót Török Gusztáv, de hát ez mind egyformán gazdálkodott. Közbe ötvennégybe jött egy, de nem birta az se a milotai népet, mert. . . az pedig nagyon jól megindult volna. De hiába olyan erélyes ember volt, hogy kitartott a véleménye mellett két esztendeig, hát azért odabeszéltek, hogy részrehajló lett ő is. Igy megromlott.