Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Baromfival mennyire foglalkoztak?) Hát... mint máma. Libadugás is volt nálunk, libát dugósgattunk. A libát átvittük tulfelülre, Csehszlovákiába. (Szintén Újlakra?) Újlakra, mert ott a zsidók vették a libát, jó pénzekért vették. (Egy évben mennyi liba volt?) Nyolc-tiz. A libatartás sokba van. Az a kis pénz jó volt aztán, az asszonyok csinálgatták. (Mi abban a nagy költség?) Tűrni kell neki. Kárt csinál a liba. Mindent megeszik az. (Amikor külön költözött a szüleitől, a ház berendezését újonnan vették?) A feleségemet ellátta ugyi az anyósom bútorral, aztán szereztünk hozzá mindig. (A bútort asztalosnál csináltatták?) Fehérgyarmaton volt bútorraktár. Voltak ott mesterek, volt kész bútor. (Ágynemű ? ) A gazdaasszony libát hizlalt, a libát megtépte, abból lett a párna meg a dunna. (És a huzatot?) Azt is Gyarmaton. (És ugy volt hogy egy évben egyszer elmentek és mindent megvettek. . . ) Amikor pénzünk volt rá. És Gyarmatra elmentünk szekérrel. Hányszor elment a feleségem Gyarmatra, szüttes vásznat szüttek, elvitték Gyarmatra, eladták. Szekérrel ment. (És aki szekérrel bevitte az asszonyokat, mit kért?) Úgy volt, hogy többen ös*szeálltak, egy szekérre volt feltéve három ülés, amennyi ráfért egy szekérre, öt-hat asszony, aztán a fuvar megoszlott. . .