Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Kovács volt?) Községi kovács volt. Ahhoz jártunk kereket vasalni. Gereben András volt az öreg kovácsunk. (Ezt a nagy házat, ami a maguké volt, mikor épitették?) Ezt huszonnyolcban csináltuk. Egy csekei ember volt a mesterünk. (Miért olyan messziről hoztak mestert?) Hát azér, mert több mester volt itt. De legjobbnak láttuk eztet. Egy mester volt Kölesébe, Gulya, részeges volt. A falat fölrakta, de nem ő fedte be bádoggal. Volt egy bádogos Fehérgyarmaton. Az fedte be. (Ez a bádogtető mikor jött divatba?) Volt elébb is mán. (Az nagyon drága volt?) Ahol szereztem be én a fát, deszkát, Becsen volt egy zsidó, Hartmann József, ennek volt egy deszkarakodója. Azt mondta, befedi nekem a házamat palával hétszáz pengőér. Es belejött a bádogfedel ezerkétszáz pengőbe. (Miért nem inkább palával akarta befedni?) Hát. . . jobban szerettük bádoggal, mint palával. (Mitől jobb az?) Hát tudom is én, könnyebb is, meg szebb is vót, mint a palafedél. Máma pala van már csak. Máma drága a bádogfedél, akkor is drága volt. Nagy volt a különbség közte, akkor pedig ötszáz pengő nagy pénz volt! Az ólat pedig milotai mester csinálta. Varga Bálintnak hittak. Az is meghalt. U fedte be is, betonzsindellyel. (A házépités költségeit hogyan tudták állni?) Jószágbul összeraktuk a pénzt. A pénz el volt készülve előre. A pénzt nem vertük el. (Vályogtéglából csinálták?) Vályogból. (Ez az épület, ahol most vagyunk, ez is a magáé volt?) Ezt én épitettem, utóbb, harmincötbe. (Cselédeknek?) Nyári konyhánk volt ez nekünk. (A határváltozások hogyan hatottak a gazdálkodásukra?) Hát csak azt termeltünk mindig. (Juhokkal nem foglalkozott?) Juhunk is volt vagy hat esztendeig, még apámnál laktunk, akkor volt, A juhnak ugye hely kell, legelő kell, külön istálló, hodály. Aztán mikor épitettük a nagy házat, egy nyáj juhunk volt otthon, eladtuk a juhot. Sok jószág volt, mind elment a jószág, eladtuk. 102