Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

melyben értesítettek: október 13-án jelentkezzem Hajmáskéren, az I. tábori tüzérosztály 2. ütegénéi. Itt képeztek ki a katonai "tudományok"-ra. Lovas tüzéri alakulat rádiósa lettem. Ekkor már javában dúlt a háború, igy nemsokára, 1943. január 6-án a frontra indítottak, egy tüzérszázados legényeként. A sorsom teljesen századosomhoz kötődött, aki rövidesen ragályos sárgaságban megbetegedett, igy alig egy hónapi frontszolgálat után ismét hazakerültem. Különben az egész keleti front mozgásban volt, s a mienkek gyors ütemben vonultak visszafelé. Erről személyesen is meggyőződhettem, s utána is súlyos veszteségekről érkeztek jelentések. Én ekkor már itthon tartózkodtam az országban, s századosom szárnyai alatt lapultam meg. 1944. szeptemberében hazai fronton, Makónál kerültünk bevetésre, de hamarosan csak visszavonulás lett a részünk. Századosomnak, aki nagyon jól tudott németül, nagyon sok vitája akadt a németekkel. Mindig a magyarokat igyekeztek hátvédnek megtenni, de parancsnokom nem teljesítette a németek utasításait. Egyszer komoly összetűzése akadt egy német tiszttel, akire pisztolyt is rántott. A német erre megszeppent és eloldalgott. Mi pedig tovább vonultunk visszafelé, egészen a Duna innenső partjáig, s Dunaföldvárnál foglaltunk ismét állást. Rövidesen Madocsára vezényelték át alakulatunkat, ahol egy hónapig tartózkodtunk. Innen századosomat elvitték, s én maradtam továbbra is ebben a Duna-menti községben. Jöttek olyan hirek, hogy partizánok tartózkodnak a környéken, s parancsot kaptunk ezek elfogására. Egy rajjal küldtek ki, deritsük fel tartózkodási helyüket. Fel is fedeztük őket, de mivel magyarok voltak, elengedtük mind a hatot. Az uj parancsnokunk, aki a századosomat váltotta le, tudomást szerzett erről az esetről, s magához rendelt. A partizánok elengedését rám bizonyították, ezért "előleg"-ben kiköttetett, s megígérte, hadbíróság elé állíttat. A kikötésemet Madocsán, Horváth Jenő gazdálkodó kertjében, szemben a temetővel végre is hajtották. Egy diófa tanúskodik erről. Braun József szakaszvezető őrizte ellen a parancs végrehajtását, s amikor elaléltam, leeresztetett és egy vödör vizzel lelocsoltatott. Szerencsémre, nem folytatták végig a két órai kikötésemet, mert közben orosz aknatüzet kapott a falu, állásainkat belőtték, s egy halottunk lett. A kikötést tehát meg kellett szakítani, ütegünket viszszarendelték Kömlődig, de itt még állást sem foglalhattunk, jött a parancs a további visszavonulásra. E visszavonulás közben Cece község közelében egyik útkanyarban támadt ránk egy orosz előőrs, kiknek megadtuk magunkat. Közel százan estünk rövid