Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

IRÉN született a legkésőbb, 1913-ban. Felnövekedve, ő is a gazdaságban dolgozott, velünk együtt, s mindenhova követett bennünket vándorlásaink során. Itt Bükön ment férjhez, Bokor István szijgyártóhoz. A férjhezmenetele után rövidesen Sorokpolányba kerültek, ma is ott élnek. Férje 1945 után a megalakult földmüvesszövetkezethez került, majd az ottani szövetkezetnek lett ügyvezető elnöke. Ma már nyugdijasok. Táplánszentkereszten következett be a családunkat ért tragédia. Apám a mezőn munka közben rosszul lett, s másnap agyvérzésben meghalt. 1917-et irtak ebben az évben, s mindössze 50 évet élt. Jól emlékszem arra a szörnyű napra, mikor apánkat eltemettük. Ott álltunk tétlenül, szinte megdermedve, hiszen a gyermekek velem együtt még kicsinyek voltak. Én is mindössze a tizenharmadik életévemet tapostam. Az uradalomtól sem kaptunk semmiféle támogatást, igy a temetés költségei teljesen kifosztottak bennünket. Édesanyámat hamarosan felszólitották, hagyja el a lakást, mert szüksége lesz annak, akit apám helyett majd alkalmazni fognak. Szerencsére támaszunkként mellénk állott Mária nővérem udvarlója, Darázs József, aki háromnegyedes konvenciósként dolgozott a majorban. Megigérte, hogy mindenben segítségünkre lesz. Valóban mellénk is állott, édesapánk helyettesítését a család eltartásában lelkiismeretesen teljesítette. Mivel láttuk, hogy anyánkat ki akarják lakoltatni a lakásunkból, gondoltunk egyet, s sógorommal új munkahely után néztünk. Három évi táplánszentkereszti tartózkodás után igy kerültem a közeli LIPART-ra, a szombathelyi székeskáptalan birtokára. Itt sógoromat, mint családfenntartót egész konvencióval alkalmazták, engem pedig "hónapos"-nak vettek fel, anyám pedig napszámosként dolgozhatott. Közben nővérem Darázs József fel megesküdött, igy most már hivatalosan is családunk tagjaként tartották számon. A következő években jóban-rosszban ösz szetartottunk és egymást hűségesen követtük. Ekkor maradtam ki az iskolából (az ismétlő iskolát él ti ezalatt), s tehenészetben kaptam munkát. A növendékállatok gondozását láttam el, mint kisbojtár. A napi munkámhoz tartozott az állatok tisztántartása: vakarása, elmosása, majd az etetése, a legelőre való kihajtása és őrzése. A felnőttekével megegyező munkát végeztem kora hajnaltól, késő estig kinyúló időtartammal, mégis csak negyed konvenciót kaptam. Ez éppen csak a megélhetésemre volt elég, de ezzel is segítettem az apa nélkül maradt család fenntartásában. Anyám még jól tar totta magát, igy a nagycsalád gondjait, háztartását, a kerese