Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék
tam. Ezzel lassanként hozzászoktam az állatokhoz, melyekkel a későbbi évek során teljesen eljegyeztem magamat, s életem nagy részét velük töltöttem el. A gondtalan gyermekkorom megszűnéséhez anyám korai halála is hozzájárult. Végeszakadt a gondtalan ifjúságomnak, de hamarosan meg kellett válnom szülőfalumtól is. Salfán megszűnt a cukorgyári gazdaság, s apámat a nagycenki gyári birtokra hivták. Mit volt mit tenni, mennünk kellett. Ekkor legidősebb leánytestvérem, az Ilonka gondozta családunkat, kisebb testvéreimet. Apám Nagycenken is parádéskocsis maradt, akárcsak Salfán. Az uraság feleségének a kocsiját hajtotta a legnagyobb megelégedésére addig, mig valamelyik irigye, rosszakarója közbe nem szólt. Egyik késő este vitte a kocsin úrnőjét, amikor egyik ereszkedőnél elszakadtak a gyeplők, s nem tudta visszatartani a lovakat, amelyek a szokatlan körülmény között nekiiramodtak. Isten csodája, hogy a nagy sötétben nem borultak bele az árokba. Az úrnőnek nem lett baja, de apámat azonnal leváltották, s igáskocsisnak tették meg. Később derült ki, hogy valaki a gyeplőket bevagdaLta, ezért szakadtak el a lejtőnél, amikor a lovakat tartotta vissza. Apámat, aki nagyon hörcsögös és egyben keményfejü ember volt, nem tudták kiengesztelni; hivták vissza parádéskocsisnak, de nem vállalta, megmaradt igásnak. Nem is maradt meg sokáig Cenken, tovább mentünk, s a Fertő melletti községben, Hegykőn telepedtünk meg, majd innen Rongyos-majorba kerültünk. Itt apám megnősült, mostohánk lett, s megszűnt számomra az igazi otthon. Iskolámat Salfán kezdtem el. A major benn feküdt a faluban, igy nem kellett messze járnom. Télen sem öltözködtem fel nagyon, hiszen egy futással már az iskolában voltam. Igaz, nem is volt sok ruhám, amiből válogathattam volna. Inget még csak ismertem, de alsónadrágot egészen tizennégy éves korig nem hordtam, mert nem kerülhetett sor ennek vásárlására. Ha a "sujszter"-hoz elvitték a lábbelimet, addig nem mehettem iskolába, mig azt ki nem javitották. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a tanitóm között. Mikor harmadik osztályból kimaradtam, a tanitó úr teheneit őriztem a legelőn, majd amikor érni kezdett a gyümölcs, a kertjében almát, körtét, szilvát szedtem. Annak örültem legjobban, annyit ehettem a gyümölcsből, amennyit akartam. Télen nagyon szivesen jártam a templomba, ahol mindennap ministrálhattam, s ezért a plébános úrtól mindig kaptam reggelit, kávét, kakaót vagy tejet zsemlyével, kiflivel. Nagyon finom ételeket kaptam, ezért jártam szivesen ministrálni. Egy