Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

ismerkedtem egy kisleánykával, Nagy Irma Zsuzsannával, aki ott szobalány volt. Megtetszettünk egymásnak, ő is takaros leányka volt, neki is tetszett az én cipőszegre kipödört bajuszom. A kastélyban nem tudta senki, hogy szeretjük egymást, mert csak este, a szolgálat letelte után találkoztunk. A titkos pásztorórák megérlelték gyümölcsünket, Irma gyermeket várt. Mikor megszületett a gyerek, Irma hazaköltözött öreg szüleihez, de én nem hagytam cserbe. Továbbra is eljárogattam lakásukra is, s megmondtam szüleinek, ne féljenek, a leányukat elveszem feleségül, csak teljék ki a katonaidőm. Közben besoroztak, s 1910. október 8-án bevonultattak a szombathelyi huszárokhoz, s csak 1913 őszén szabadultam. Az utolsó esztendőmet Lancutruban (Száva partján) töltöttem. Sokáig állottunk itt készültségben, mert akkor a bosnyákok igen mozgolódtak. A végén nem lett semmi a dologból, s három évi katonáskodás után leszerelhettem. Rangot nem kaptam, mert abban az időben a cselédember gyereke csak közhuszár lehetett. Nem messze voltam a szülőföldemtől, s határoznom kellett, az Alföldre menjek-e vissza, vagy maradjak-e itt Vas megyében. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert Lipótmajorban kaptam jó helyet. A Mórusz testvérekhez szerződtem le parádéskocsisnak, de azzal a feltétellel, ha az alföldi szeretőmet a gyerekével együtt idehozhatom, s lakást is kapok. Az uraság nem is ellenkezett, s adott egy szoba-konyhás lakást kamrával együtt. Megigért 16 mázsa kenyérgabonát, 150 koronát egy esztendőre, egy katasztrális hold földnek a terményét, krumplival kukoricával, s napi másfél liter tejet, meg nyolc méter tűzifát. Ezt a fizetést el is fogadtam. Mindjárt megirtam Mezőtúrra a leánykának, mondjon fel a kastélyban minél előbb, és én kitárt karokkal várom majd a zalabéri állomáson. Arról is tájékoztattam, jó helyem van, fizetésem is megfelelő, s ha jön, hazajön. Hozza magával a gyereket is, vegye ki a gyulai menhelyből, mert az öreg szülei miatt ide adta be, hogy elmehessen dolgozni. Hamarosan jött is a válasz, újesztendő napján érkezik a gyerekkel együtt. Nagy hó esett azon a héten, igy szánkóval mentem eléje. Szüleim nagyon várták, mert kiváncsiak voltak az alföldi menyükre. Tetszett is nekik a messziről érkezett leány, s csak eggyel nem tudtak megbarátkozni: vallása nem kedvükre való volt. Református leány nem való katolikus családba! - hangoztatta édesanyám, aki nagyon vallásosként nevelkedett.