Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

Örömmel vállalkoztam erre a posztra, s az intéző hamarosan elintézte, hogy bekerültem a tiszttartó irodájába. Benke Jóskát meg kitették béresnek. Annyira megerősödött, hogy ezt a munkát önállóan is el tudta látni. 1908-ban nagy változás történt az életemben. Tönkrement az uraság, a birtokot pedig felparcellázták a parasztgazdák között. A herceg birtoka a parasztok kezére került. Kilenc majort is elárvereztek, s ezek legnagyobb részét lebontották, a cselédség pedig széjjelment a nagyvilágba. A tiszttartó a Sárvölgy nevü majort vette meg, s ezután önállóan gazdálkodott. Engemet maga mellett tartott, hogy legyek a parádés kocsisa. Nemsokára ez a major is eladásra került, s egy Füredi nevezetű ügyvéd vett át. Fél évig őt szolgáltam. Közben én is legénnyé lettem, s rájöttem, nekem is fordítani kellene a sorsomon. Odaálltam az ügyvéd úr elé, akit én csak "doktor úr"-nak tituláltam, s igy kezdtem el zavaromban a mondókámat: - Hát doktor ur, szeretek elmenni az Alföldre parádés kocsisnak. - Nem bánom, majd én elvitetlek, - segített át a nehézségeken. Ezt az elhatározásomat egy túrkevei emberrel történt beszélgetés érlelte meg bennem. 0 Túrkevéről jött az uradalomba és itt szalmát préselt a katonaság számára. Elbeszélte, hogy s mint van náluk, mennyivel többet fizetnek ott, s ez felkeltette bennem az érdeklődést, no meg világot is akartam látni. Hamarosan behivatott magához a Füredi doktor úr, s elmondta, szerzett nekem egy nagyon jó helyet, ahol ötszáz korona fizetésem lesz egy évben, meg teljes ellátást is biztosítanak. Gróf Almássy Alfrédnak leszek a parádés kocsisa. Négyes fogatot kell hajtanom, s lesz mellém állítva egy rosveiter is, aki mindenben segit nekem. Mondanom sem kell, ezt a helyet minden alku nélkül elfogadtam. - Remélem, nem hagysz cserben, s tudsz úgy négy lovat hajtani, ahogy a gróf úr kívánja - tette hozzá a végén. Alig múltam akkor húsz esztendős, s olyan kackiás bajuszom volt, hogy a lányok is megfordultak utánam. Hát igy kerültem el messze a szülőföldemtől az Alföldre, Mezőtúrra, parádés kocsisnak. Nem mondom, igen jó sorom volt itt az Almássy gróféknál. Mindig vendégségbe jártunk, hol az egyik, hol a másik kastélyba vittem a grófi család tagjait. Szivem azonban mindig visszavitt a mezőtúri kastélyba, ahol meg