Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

tozott. Sokat nevettünk, mert sokszor úgy rugdalódzott, mint a veszedelem. Nemsokára iskolába kerültem. Szivesen jártam az iskolába, a tanitóm is igen szeretett, akinek Padlóczi Antal volt a neve. Mind a hat osztályban 6 tanitott végig, mert nálunk csak egy tanitó tanitott, kicsi volt a falunk. Egy tanitó akkor egyszerre hat osztályt vezetett. Lehettünk egy tanteremben vagy nyolcvanan is, alig fértünk el egymás mellett. Annak örültünk, mikor valaki hiányzott, nagyobb hely jutott. A faluban laktak jómódú gazdák is, meg zsellérek is, mint az én apám. Mikor negyedik osztályból kimaradtam, már napszámba mentem a közeli bottkaházi majorba, amelynek Czérer nevü uraság volt a tulajdonosa. Kapáltunk, egyeltünk, szénát forgattunk, gyűjtöttünk. Nagyon örültünk a kevéske napszámnak, amit odaadtunk édesanyánknak, aki az összegyűjtött pénzen a kapálás befejezése után ruhát vagy cipőt vett. Annak örültem a legjobban, mikor elmehettem vele Vasvárra vásárolni, ahol cukrot is kaptam, meg törökmézet. Ruhám csak kettő volt: egy köznapi, meg egy ünnepi. Sokszor szégyellte magát anyám, ha nem tudott rendes ruhában elküldeni az iskolába. De a szegénységünkből többre nem tellett. Sokszor sóhajtozott szegény, legalább a kenyerünk legyen meg. Az volt a legborzasztóbb, amikor a liszt hiányzott, mert még mácsikot sem tudott csinálni. Ilyenkor valamelyik gazda segítette ki, de akkor sok napszámot kellett ezért teljesítenie. A karácsonyt meg azért vártuk a legjobban, mert az ünnep előtt mindig öltünk disznót. Igaz, nem nagyot, úgy mázsás körül lehetett csak, mégis boldogok voltunk, mert ilyenkor hús is került az asztalunkra. Mindig azt mondta az apám, az Isten mindig csak akkorát adjon, az is jó lesz. Nem gondoltunk mi arra, hogy két mázsás disznót öljünk, mi megelégedtünk a felével is. A karácsony ünnepét édesanyám mindig gondosan megrendezte. Nem kaptunk nagy dolgokat, mégis mindig nagyon vártuk. Édesapám készített hintalovat, vagy egy kis szekeret tákolt össze a fiúknak, édesanyám pedig a leánytestvéreimnek csinált babát, ruhát is varrt a babának. Ezeknek a nem nagy értéket képviselő játékoknak is igen örültünk. A karácsonyfát pedig a mestergerendára kötötték fel: almát, aranyozott diót, meg néhány süteményt akasztott rá édesanyám, mégis nagyon boldogok voltunk. Nem dúslakodtunk semmiben, de a családunkban egyetértést láthatott mindenki, aki nálunk megfordult. Édesanyám a