Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

keveset is úgy be tudta osztani, hogy nem szenvedtünk hiányt. Amikor pedig a nagyobb testvéreim már kereshettek, többször került még hús is a tálba. A napszám miatt édesapám soha sem engedett bennünket kimaradni az iskolából. Mindig ezt mondta: tanuljunk, mert ennek magunk vesszük hasznát. Igaza volt, még ma is áldom érte. A vizsgák után azonban mindig elmentünk egy kis pénzt keresni. Nem kaptunk sok napszámot, de egy ruha árát összekapáltunk egy nyáron. JÁNOS testvérem volt a legidősebb, aki kitanulta a vincellérséget, s a Czérer uraság szőlőbirtokain helyezkedett el. Három helyen is szolgált: először Endrédpusztán, az ott van Csehimindszent mellett, majd innen a baltavári hegyre került, végül pedig az uraság legnagyobb szőlőjét kezelte a bottkaházi uradalomban. Itt dolgozott és irányított egészen a haláláig, mint ennek a pincészetnek a vezetője. ROZI nővérem alig maradt ki az iskolából, Szombathelyre került szövőgyári munkásnak. Három évig dolgozott itt, közben szépen megkereste a stafirungját. Hamarosan férjhezment, egy baltavári szegény legény vette feleségül. Férje az ottani majorban kapott munkát, s béresként dolgozott a felszabadulásig. En voltam szüleim harmadik élő gyermeke. NACA húgom Nyaradra került, egy ottani cselédember vette feleségül. Még ma is élnek. ISTVÁN öcsémet Zalavárra vetette a sorsa, ő is, mint cselédember dolgozta végig munkás éveit. 1945 után beállott az itteni TSz-be, s ma mint TSz nyugdijas éli öreg napjait. Ahogy terebélyesedett a család, úgy nőttek a gondok is. Apám biztos kenyeret akart, ezért hamarosan kiköltöztünk a faluból Ihász-majorba, ahol apám igen jó hasznát vette furó-faragó tudományának. Két éven át innen jártam be az iskolába. Körülbelül húszan indultunk el mindennap a három kilométer távolság megtételére. Szerencse, már nagyobb gyermek voltam, s könnyebben birtam a strapát. Télen pedig mindig egy-egy szülő vezetett bennünket, felváltva, nehogy valami bajunk legyen a hóval belepett útón. Több mint két évet töltöttünk Ihász-majorban, majd bekerültünk Baltavárra, ahol a faluban lévő majorban kapott munkát édesapám a Tarontaxis hercegnél. (Helyesen: ThurnTaxis. Mihályfi bácsi kiejtését vettem alapul.) Alig maradtam ki az iskolából, már dolgoznom kellett. Elég gyenge növésű gyerek voltam, mégis ostorosgyerekként kezdtem el dolgozni. Vezettem az ökröket, elláttam mindennap egy párat, segitettem a felnőtt béresnek minden munkában. - Hamarosan szántógyermek lettem, ez azt jelentette,