Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - A majorok népének bére

AZ URADALOM NÉPÉNEK MUNKAKÖRE A majorokban élt lakosság a mezőgazdasági dolgozóknak azt a rétegét alkotta, amelyben legjobban fennmaradt és amelyet legjobban szoritott a feudális kötöttség. Az uradalmak gyakran egész határokra kiterjedő mezőgazdasági nagyüzemét csak ugy lehetett gazdaságosan fenntartani és irányitani, ha a rajta élők és a benne dolgozók a meghatározott rend szerint és a legszigorúbb fegyelem betartásával végezték munkájukat. A megerőltető munkában az idők folyamán lassú, de folyamatos változás állott be. A kiméletlen munkafegyelem, mely folytonos, megállás nélküli dologra szoritotta a cselédeket, és a lehető legmagasabbra emelt munkaidő ellen ugy védekeztek, hogy a munka minden mozzanatát igyekeztek lelassítani, az időt elhúzni, nehogy nyomorékká váljanak még munkaerejük teljében. A nagyüzem gépezetében mindenkinek megvolt a maga beosztása, a reá kirótt feladata, melyet napról-napra el kellett végeznie, s ezt sokszor még az időjárás sem akadályozhatta meg. Ez a kimértség szabta meg a major életrendjét, s igy a különböző feladatokat ellátó népség olyan munkaerkölcsöt alakított ki maga körül, amely a munka ütemének lelassítása ellenére is szigorú munkafegyelmet követelt meg minden uradalmi dolgozótól, akár irányitói, akár tevékeny munkát ellátó feladatkört töltött be. A sokrétű munka alapján különböző kategóriákba sorolták az uradalom munkás népét, akik megfelelő irányítás és ellenőrzés mellett végezték a rájuk kiosztott feladatokat. Igy a majorok népéhez sorolom nemcsak a tevékeny munkát ellátó fizikai dolgozókat, hanem az irányítást végzőket is, hiszen az utóbbiak legnagyobb része szintén a majorban élt, s sorsuk hozzákötődött a cselédekéhez.