Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)
CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - Körültekintés a cselédek világában
a beteg cselédet nem szereti, mert az csak terhet jelent a gazdaság számára. Az 1907. évi XLV. törvénycikkben szerepelt egy olyan egészségügyi vonatkozású paragrafus, amely megtiltotta a 12 éven aluli gyermekek alkalmazását a gazdasági munkára. Ennek ellenére nem találkoztam olyan cselédemberrel, aki úgy mondta el életének útját, hogy 12 éves kora előtt nem engedték dolgozni. Sőt, mindegyik úgy nyilatkozott, hogy mihelyt munkára alkalmasnak találták, s ez már sokszor nyolc éves korban bekövetkezett, dolgozhatott, hiszen csak filléreket fizettek a gyermekmunkáért, viszont pontos munkát követeltek tőlük. Az I907. évi törvény azt is kimondta, hogy ha a cseléd meghalt, akkor családját a földesúr 30 napon belül kitehette, de ezt azonnal végre is hajthatta, ha lakásról gondoskodott részére. Ez a gondoskodás leggyakrabban a legrosszabb viskót juttatta az özvegy és gyermekei részére. Az előzőkben vázoltakban Dávid Lajos özvegyen maradt édesanyját is csak úgy hagyták meg a lakásában férje halála után, mert a leendő veje pártfogásába vette az apa nélkül maradt családot. Mennyit kellett harcolnia Orbán Mária édesanyjának is, hogy a baleset áldozatául esett apa után megmaradhattak a lakásukban. Még a törvényt is megjárták, mely nekik juttatta az általuk használt lakásrészt. Ellenben az özvegyet kötelezték arra, hogy az előirt munkákat becsületesen elvégezze. Igy kapta csak meg a férjének a fél konvencióját. Ingyenes gyógykezelésben és gyógyszerellátásában csak az éves szerződéses cselédek, hónaposak, napszámosok, iparosok és egyéb alkalmazottak részesültek, mig az alkalmi munkát ellátók, - aratók, kaszások, kapálok stb. - ezt a kedvezményt sem kapták meg. A hosszantartó betegeket pedig csak akkor tűrték meg, ha az valakit biztositott maga helyett a munkakörének elvégzésére a hozzátartozói közül. Sokszor megtörtént, hogy ezt a feleségnek kellett ellátnia, vagypedig az iparban elhelyezkedett gyermek jött haza apja munkakörének betöltésére. Az egészségügyi elmaradottság mellett a kulturálatlanság is jellemezte a majorok, a puszták népét. Az Isten háta mögé eldugott majorokba az őszi esőzések beállta után a tengelyig érő sáros utakon csak nehezen lehetett bejutni, illetve kijutni onnan. Messze vezetett tőlük a köves út és a vasútállomás is sok-sok kilométerre esett tőlük. Igy nem lehet csodálkozni azon, ha a cselédgyermekek az idegen elől elbújtak és nem mertek mutatkozni előttük.