Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Két nagybirtok helyzetéről (a büki és a tormáspusztai uradalom) - A tormáspusztai uradalom - A kastély épülete a századforduló idején

A trágya kezelését nagyobbrészt a major területén lévő trágyatelepeken végezték, kisebb részben a megtrágyázandó szántóföld sarkán szokták összehordani, depőzni vagyis DEPÓba rakták. Az istállóból kikerült trágyát a trágyatelepen egyenletesen elteritették, ahol trágyalével időnként megöntözték és állatokkal letipratták. A gazdaságban a műtrágya alkalmazásával kapcsolatban a századforduló idején kísérleteket folytattak, melynek eredményei felülmúlták a várakozásokat. Négy táblán végzett kísérlet eredménye, hogy egyik évben 52 mázsával, a másik évben pedig 85 mázsával több cukorrépa termett egy-egy kat. holdon, mint a trágyázatlan földben. A gazdaságban termesztett gabonafélék között első helyen állott az őszi búza, amely pl. 1898-ban 184 kat. holdat tett ki. A vetőmagot gondos kiválasztással készitették elő, a vetés előtt pedig rézgálicoldattal pácolták. A búza után legnagyobb helyet a tavaszi árpa foglalta el. A gazdaság a különböző árpafélékkel kísérletezéseket folytatott, amf' arra irányult, melyik fajta hoz nagyobb termést. Az ipari növények között az első helyet foglalta el a cukorrépa, amelynek termesztése a legnagyobb gonddal történt. Amint a répasorokat meg lehet látni, azonnal megkezdték a sorok kézi kapálását. Az első kapálás után, amikor olyan nagyra nőtt a répa, hogy a növényt meg lehetett fogni és elválasztani szomszédjától, megindult az egyezés munkája, amelynél a sorokban a répát egymástól kb. 10 cm-nyi távolságra hagyták meg. Az egyezés után, ha ismét mutatkozott a gyom, lókapával sarabolták meg a sorokat, s a sorközöket pedig munkások kapálták. A második kézi kapálással a répa ápolási munkáját rendszerint befejezték. A harmadik kapálást csak akkor kívánták meg, ha az újabb gaz megjelenésekor a répalevél még nem borította el a földet. A másik kapásnövény volt a kukorica, amelyet a gazdaság saját szükségletére termesztett. A kukoricának sokáig az volt a hibája, hogy a cső végén egy jó nagy rész üresen maradt, a szemek hiányoztak. Ezt úgy küszöbölték ki, hogy a legszebb csöveket kiválogatták a vetés előtt, s utána a cső tövéről és hegyéről a szemet lemorzsolták, csak a közepén levő, egészséges magot használták fel a vetéshez. Ezzel a kukorica termőképességét igyekeztek fokozni. - A cselédektől is megkívánták, hogy az uradalomtól kapott magot vessék el, melyet teljesen ingyenesen juttattak számukra, nehogy kereszteződés következzen be.