Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Elég-e a részvét kifejezése?

A lakásban egyelőre meghagytak bennünket, de más támogatást nem kaptunk. Édesanyám, a mi és a szomszédok biztatására orvoslást keresett elhagyatott helyzetünkre. Biróság útján kereste jogunkat. Ügyvédi segítséggel, mely szintén csak pénzzel, sok kiadással járt, sikerült elérnünk, hogy fél konvenciót kiadtak, illetve Ítéltek meg. Erre annál is inkább rászorultunk, mert én a testi fogyatékosságom miatt nem dolgozhattam, munkára képtelen voltam. A biróság ítéletét a grófék nem fellebbezték meg, elfogadták. 1945-ig becsületesen meg is fizették a családnak járó konvenciót. Édesanyám és a húgom, amit tudott dolgozott, ezzel is segítettek családunk helyzetén. I945 után a megítélt jogaink alapján a Földosztó Bizottság három kat. höld fölét juttatott. Ekkor már csak ketten voltunk, mert a húgom 1941. október 16-án agyhártyagyulladásban meghalt. Édesanyám is egyre többet betegeskedett, igy a kapott földet mi magunk nem tudtuk megmunkálni. Kénytelenek voltunk e

gy újgazdának bérbeadni, aki a vállalt bérleti dijat lelkiismeretesen megfizette. 1948 után azonban súlyosra fordult a sorsunk. A súlyosbodó terhek miatt a bérlőnk nem tudta megfizetni a bérletet, majd a következő évben beállott a TSz-be. A földünket nem vették át, mert a rendelkezés szerint az első időszakban csak a tulajdonos vihette be, vagy egy dolgozó családtag. A mi földünknek csak tulajdonosa volt, de megdolgozója nem. Igy a földünk senki földje lett. Parlagon hevert, anélkül, hogy hasznát láttuk volna. Hamarosan ismét gyász költözött a házunkba, 1951. május 27-én meghalt édesanyám. Teljesen magamra maradtam. Az ügyeimet nem tudtam elintézni, hiszen mozogni alig birtam. A föld tulajdonosa ezután én lettem, s rajtam kezdték követelni az adót és a föld után járó szolgáltatásokat. De miből? A föld nem termett, jövedelmem igy nem is lehetett. Hiába magyaráztam a naponta megjelenő végrehajtóknak, nem értették meg. A szivük helyén úgylátszik, követ hordtak, mert nem tekintették nyomorúságos helyzetemet, mindenemet el akarták vitetni. Hiába kértem, hiába könyörögtem, amikor egy alkalommal a bútoraim elszállítására kiadták a parancsot, a megfeszített idegállapotomban a járásomat segitő botommal kergettem ki lakásomból a hívatlan vendégeimet. Nem tudom, ezért vagy más miatt, többet nem zaklattak. A földet pedig hosszú harc után átvette a TSz azzal, semmiféle járulékot nem fizetnek részemre. Ebbe is bele kellett