Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Út a tejeskocsisságig

ládot, a cukorgyári gazdaság vezetősége elé terjesztettük fizetésemelési kérésünket. Ezt a kérést természetesen elutasították, sőt figyelmeztetéssel közölték, ha ilyeneket forgatunk fejünkben, meglátjuk a következményeket. 1922 nyarán, - nem törődve az intelmekkel - beszüntettük a munkát azzal, hogy addig nem dolgozunk, mig bérünket ki nem egészitik. Hasztalannak mutatkozott a követelésünk, sőt azonnali felmondással négyünket - akiket a szervezkedéssel vádoltak - elbocsátottak, s a lakás azonnali elhagyására szólítottak fel. Ennek a felszólításnak nem tettünk eleget. A bírósághoz fordultunk jogorvoslásért sérelmeinkkel, de ott elutasították panaszunkat, és 1923. március végén el kellett hagynunk lakásunkat. Szomorú évek vártak ránk, s csak alkalmi munkából tudtam eltartani családomat. Csak akkor kerülhettem vissza az uradalomhoz, mikor a grófnő a cukorgyártól visszakapta a birtokát, s a gazda visszavett. Nem a régi "helyemen kaptam lakást, hanem a ''Nádasház"-ban. Itt laktam egészen addig, amíg ez a ház le nem égett, tehát 1936. nyaráig. A tüz után nem építették fel a már úgyis omladozó épületet, s az ittlakókat a Felső-majorban helyezték el. Igy kaptam meg azt a lakást, ahol ma is élek unokámmal. A 30-as évektől kezdve tejeskocsis beosztást kaptam. Mindennap kora reggel szállítottam a tejet a csarnokba, innen pedig az állomásra. Este úgyszintén. Nagyon pontosnak kellett lennem, mert a vonat indulásához igazodtam. Annyira betartottam az elindulásom idejét, hogy akik a vonatra jártak, mindig azt figyelték, mikor zörög a lakásuk előtt a tej es kannákkal meg rakott szekerem, s ehhez időzítették az állomásra való indulásukat. A második világháborút megelőző években ismét behívtak katonai szolgálatra. Az erdélyi bevonulás alkalmával a "vonatosok"-hoz osztottak be, s eljutottam egészen Kolozsvárig. A háború alatt pedig a helyi vasúti hidak őrzésére osztottak be. Csak minden második nap teljesítettünk katonai szolgálatot, különben itthon dolgozhattam, az uradalomban. Igy jött el a háború vége, amikor a földeket szétosztották, s nekem is juttattak 8 kat. holdat. " A kilencgyermekes cselédasszony Amikor a "cseléd" szót halljuk, önkénytelenül a férfiak ra gondolunk, akik életük legnagyobb részét a szabadban vagy a: