Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Út a tejeskocsisságig

ta meg a bérét. Aki többet dolgozott, az többet kapott, aki pedig kevesebbet, az kevesebben is részesült. A cselédsorsnál sokkal jobb lett a helyzetünk. Nem lett igazuk a sötétenlátóknak, nem váltunk cselédekké. A korai, a hajnali kelések megszűntek, az időjárást is tekintetbe vették, nem úgy, mint a cselédidőmben, amikor még akkor is elindítottak bennünket, ha az időről úgy nyilatkoztak: Még a kutyát sem verik ki ilyen időben! Nekünk napközben nem szabadott megállnunk, mert ha máshol nem is, de az istálló vagy a magtár körül mindig kerestek számunkra munkát. Mint termelőszövetkezeti tagnak, pl. kimérték a megkapálandó területet, s ezt akkor hagyhattam ott, amikor akartam. Ha ma elfáradtam, félbeszakíthattam a munkát, hogy másnap folytassam. Ilyen munkastílus nem létezhetett az uradalomban. Gabonából is több jutott, mint mikor cselédként dolgoztam, pedig fele olyan megerőltető munkát végeztem, mint akkor. Konvenciósként ezer öl földet mértek ki, a TSz tagnak pedig egy katasztrális holdat. A tehéntartást nem tiltották el, sőt ezzel kedvezmény járt a TSz-ben. 1969-ben mentem nyugdíjba. Jelenleg 780.- Ft-ot kapok a Nyugdíjintézettől, a TSz-től pedig egy kat. hold föld termést, árpát vagy kukoricát. Gyermekeink már önállóak, igy magunk részére a mellékes napszámokkal együtt elégséges is. Az bánt csak, hogy a cselédségben eltöltött időmet nem számították be a nyugdíjba, pedig szinte már 10 éves korom óta végeztem termelőmunkát a mezőgazdaságban." Ut a tejeskocsisságig Az előzőkben vázolt sorsok alapján is megállapíthatjuk, sokszínű, változatossággal teli volt a cselédek élete. Járták a hosszú, tekervényes utakat egyik községből vagy majorból a másikba. Közülük sokan rengeteg helyen fordultak meg, tartózkodtak rövidebb-hosszabb ideig a kiszemelt munkahelyen és csak öregebb korukban állapodtak meg, mások viszont már ifjúkorukban hűséget fogadtak valamelyik birtoknak, s munkás életüket szinte egy helyen töltötték el. Hűségüket töretlen szorgalmukkal, munkatársaikhoz való ragaszkodásukkal is bebizonyították, hiszen egész életüket a munka szeretete hatotta át. Tudtak küzdeni a szűkebb közösségükért, s bátor kiállásukkal vállalni a zaklatásokat is.