Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Út a tejeskocsisságig

NÉMETH ISTVÁN ezek közé az áldozatos emberek közé tartozott. Nem BUK-ről indult el, de már gyermekkorában ide vetette a sorsa, s bennszülöttnek vallja magát. Hallgassuk meg saját magát: "1896. szeptember 25-én Ostffyasszonyfán születtem, cselédcsaládban. Édesapám gulyásként szolgált szülőfalumban lévő birtokon, és alig voltam egy-két éves, amikor átjött Gór községbe. Innen sokszor átjöttünk Bükre, mert anyám innen származott. Sok rokonunk élt itt, akiket gyakran meglátogattunk. Alig egy éves góri tartózkodás után éppen a büki rokonok biztatására édesapám átszerződött a büki cukorgyár gazdaságához, ahol a cselédek disznócsordájának lett az őrzője. Ekkor lettem hat esztendős, s az iskoláimat itt kezdtem el, Bükön. Alig fejeztem be a hat osztályt, mert a nehézségek ellenére sikerült az elemi iskolát elvégeznem, - már bele kellett kóstolnom a cselédek életébe. Ez jutott mindannyiunknak osztályrészül, az iskola után munkába kényszeritett bennünket a nehéz élet. Mindössze csak négyen voltunk testvérek, ennek ellenére, ugyanazt az utat kellett megtennem, mint a nagycsaládosoknak. Tizenhárom éves koromban 32 borjút kaptam gondozásra: etettem, itattam őket, az aljukat kitisztitottam. A gulyásgazda őrizte ellen munkámat, s azonnal szólt, ha valami nem tetszett neki. Két évig dolgoztam ebben a munkakörben, s napszámosi bért kaptam. Ahogy erősödtem, mindig nehezebb feladatot biztak rám. Tizenhat éves koromban négy ökör gondozását láttam el, de már a mezei munkát is végeztem velük: szántottam, vetettem, gurgattam, trágyát hordtam, szénát vittünk a lábak, szinek alá és az istállók padlásaira. - Télen a fő elfoglaltságunkat, a trágyakihordás és a fa hazahordása, az erdőről, - képezte. A trágyakihordáskor a kupacok helyét az egyik arató kompulta ki, vagyis a kupacok helyét kijelölte úgy, hogy egy krumplikapával hét méterenként egy-egy lyukat vágott a földbe vagy a hóba, s nekem erre a helyre kellett rászórnom a ganajt. A béremet még mindig napszámként fizették ki, s mindössze csak 80 fillért fizettek, ugyanakkor annyit dolgoztattak, mint egy felnőtt béressel. Ebben az időben a cukorgyárban 1 korona 20 fillérrel fizették ki a napszámosokat. Hasonló korú társaimmal elégedetlenkedni kezdtünk, s javitást kértünk a gazdától. Éppen akkor jött az intéző, aki meghallva, miről van szó,