Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

10-ikén, a szőlőt mecsetük 17-ikén, 18-ián let jó dér; 20-ikán már a rományok leptek meg benünket, szekeret, szerszámot, lovat, ami jól eset nekik mindent elvetek, az enyimet is, lovam, lószerszámom, szekerem, tehenem, boromat is 300 litert, 2 hordót borai egy üt, ruhaneműt, takarmányomat, bökönyöst, lóherét jó 3 szekerei, ajnak való szalmát is vagy 4 szekerei, mer a faluba nagyon keveset találtak, 22 szál deszkámat, aki megért darabja 300 koronát, szóval ami jól eset nekik, mindent elviték, elpusztitoták; szóval nem lehet számbaveni a kárt, mer akori ár drága vót minden, könyen rámegy 200000 = kétszázezer koronára; a pincseajtót ketévágták, mer nem tuták kinyitni, az ablakokat kiverték - nem lehet leirni a kárt, a munkával is el voltunk maradba, mer nem lehetet a határba kimeni. május 24-ikén mán menekülni kelet - it kelet hagyni mindent - lucsra, onan harkájra. Junius elején gyötünk hazsa a nagy pocséklásra, minden ugy széjel vót hányva, 2 napi takaritás meg se tecset, ugy elvótunk maradva, hogy 15 nap nem tutunk csinálni sémit, a határba se vót szabad kimeni, mer a gojó gyakran megfordult és aztán azt se tutuk, mihe fogjunk, adig az eső, az után a háború; a templomot is ugy megrongálták, hogy nem lehetet belemeni tiszteletre, de még egyes házsakat is. Junius mán szárazon kezste és fojtata, 20-ikán vót jó kis eső és jó idő, a takarást is ugy elhátrálta, hogy augusztus utóján gépeltünk; Szeptember 22-ikén végezsték it nálunk, de másfele még sok gépelni való vót, az idő nem hátrált, száraság járt, kompré nagyon kevés vót, a szőlő is megsült, megszárat a fődéi se lehetet rendesen mivelni. takarmány vót elég, csak marhánk nem vót, mer a románok elszeték. nem lehetet veni, kelet egy tehenér 15 ezser forint, lovat is bajos vót veni, 100 forintos lóér kelet 16-18ezer forint, igen nehezsen tutam végezni a munkámat; két tehenem, ami jármos se vót, azon kelet kinlódni. a kominista elv is ekor tört meg, Kun béla is Oroszországba szököt repülőn, a románok által a régi rend álot hejre; horti Miklós vót a kormányzsó, de a kormány nem vót álandó, a nagy urak külföldre menekültek, akik mehetek, kiket elvesztetek, szóval veszedelmes hejzsetbe élt az ember, mindég réteget, félt. Október is szárazson kezste, de a szántást azér megkezstük, megszántotuk amedig megvót szántva, lejeb nem lehetet; a vetést megkezstük, de nem tudót kikelni, mer száraz vót; a szüretet megtetük 10-ikén, mer a románok a szőlőt is elhorták a javát, a bort is elvetek, ami let, el kelet teni; a németin let 350 liter, a homokon 750 liter, de nem a legjobak vótak, mer éretlen vót, és 11-ikén megfagyot, csontá; 14-ikén esőre fordult meg hidegre, a kukoricsát is ekor kezstük törni, mer igen zsőd vót; én is 20-ikán kezstem, de hidegek jártak; 24-ikén