Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

esőre fordult, vót eső, vót sár, alig birta a jószág a szekeret, oj nagy sár vót, mindég eset, de azsér jó idő vót; a törést november 12-ikén végeztük Márton után, 4 marha kelet a szekérbe. November is esősen köszönt be és fojtata 16-ikáig, 17-ikén megfagyot, 18-kára leeset a hó, tél let, sok kukoricsa vót töretlen, a szőlő fedetlen, vártuk a jövőt, ami töb, mindég rekviráltak, megszeték az élelmet, el, elsőb pedig a felesleget eladaták, a malomba is egymázsábul 20 kilát vetek ki. Julcsa Jányom gyermekei is, Juliska meg ilonka, November 25-ikén szülétek. Decsember is hol esős, hol havas vót, nem boldogultunk a munkával; a szőlőt is 2-ikán fetük be jó lágyba; ez a hónap igy fojt le, szóval karácsonyba már a harmadik tél mult. ez az 19-ik esztendő igen emlékezsetes és nagyon sujos, mind az időjárás, mind a világ fojására. . . . mondhatom idáig nem kárhozstam anyit, mint a 19-ik esztendőbe, a kóré is a 20-ik évre marat hordani, tavaszra. 1920-ik esztendő is esősen köszönt be és jó idővel, 2-ikán a méhek is jártak, de a világ fojása nem enyhült, mer a komonista bukása után feir katonák létezstek, a komonista vezséreket agaták, a komonisták adig a nagy urakat agaták, szóval veszedelmes napokat éltünk, a vasutasiak, gyárosiak, városiak, éhezstek, nem vót meg a régi kényelem, a földmives osztájt szorongaták, hogy mér nem látják el őket éleleméi, hogy kényelembe lenének, holot a földmives osztájtul is a lehetőségig elvetek, hiába dógozsta a fődet, még is alig vót kenyere. ... ez a hónap nem vót hideg, néha mutatkozsot egy kis hó, az is elment az utolsó hetibe, ganajt is lehetet hordani, kórét is, mer az is mind kivel vót; én is mire behortam, más nap szántotam. Február is jó idővel köszönt be, egy kis hóval, de az országunkra nem igen virágzso vót, mer nagyon széjel tépték, lefegyverezsték, alig marat belőle 10-12 vármegye, csak a nagy drágaság vót, mer a pézsnek nem vót értéke, egy tehenér lehetet veni 5 köblös fődet is 2000 forintba számítva holgya, Girincsi uradalomba, mer a háború alat vete serédi Gróf. az ojan birtokot elvetek, felporcselázsták; nekem nem használt a háború, sőt nagy károm vót, a fiam eleset 14-be, a lovamat eletek, mind a ketőt, 16-ba egy lovam megdöglöt, a másik elnyomodot, 19-be a románok elviték mindkét lovamat, szekerem, lószerszámom és egy bornyas tehenem, nem fizsetek érte, magamnak kelet minden dogomat végezsni, mer cseléd nem vót, két tehenem igy kelet hagyni a gazsdálkodásal, mer nem birtam vele, oda kelet adni a jányomnak 9 köblös fődet, a vashidat is akor hozsták hejre, az egyiket, akit a románok elbombázstak, fele hid kiment sémire; it a hernádon is elsüjeszteték a beton hidnak a fél végit, ugy emelték