Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)
gyon szomorú vót, sok bánatot hagyot az országba, sok családot megkeseritet, de hiába, mer meni kelet, mer támatak benünket, az ország veszéjbe forgot, az idő is esős vót, vót sár, karácsony is sáros vót; ez a hónap esős vót végig. 1915-ik esztendő is esősen köszönt be és háborúval, nem lehetet ki se mozsdulni a nagy sárba. 5-ikén mán halacsot, hogy 18-tul 52-ig soroznak, karácsony napját is a legnagyob háborúval töltöték, és nap napután mindég fojt a háború, falusi szekereknek is meni kelet forspontra, Bőcsrül is 23-ikán kelet meni; gyalog munkára is meni kelet, ha katona nem vót, száncsolni, lóápolónak. ez a hónap sáros vót 28-ig, ekor let jó kis hó szélei, igy let tél Januárba, 3 nap. Februárius is azon szerint köszöntöt be, elég hideg vót 12-ikéig, mer sok katonának kezse-lába megfagyot, vagy maga is megfagyot; 12-ötül lágyult meg, sár vót, 15-ikére eső let, a hó is elment, nem lehetet sehova meni, megszűnt a ganaj hordás. 21-ikén az ég is megzsendült a bik farkárul és nagy zsengés, vilámlás vót délután 5-6 óra közst és nagy esés. a népet még mindég kivanták, akár vót katona, akár nem, hasznát vetek árkolásra, temetkezsésre, élelem szálitásho, mer a harcs fojt szakadatlanul mindég, pedig az eső is mindég eset, az álam február 20-ikáig az élelmet is lefoglalta dob szó által; nem szabad vót eladni, akinek felesleges vót, csak a katonaság részére; a tulajdonosra is rámérték, hogy mit lehetet meghagyni egy szeméjre; egy szóval nagyon rosz hejzsetbe vót az ország népe; némej része fel se vete a nagy időt, akinek nem vót oda senkije, ez a hónap sáros vót végig, nem lehetet kivel dógozsni. Márcsius jó tavaszi idővel köszönt be, vetni lehetet 4-ikéig, csakhogy regelenként fagyot. 5-ikén elkezsdet a hó esni, eset 2 nap; let hó elég, igy let tél márcsiusba, úgyhogy akármijen télnek odailet vóna, álhatatlan hideg vót; a vasutast is behorta nagy hidegség, ahogy kiált csélba lőni, azon módon fagyot meg, mikor a hó olvat, akor találtak rá. Premisli várat is 20-ika körül aták fel a magyarok az oroszoknak; 5 hónapig éhezsteték őket, vótak bőcsiek is bene sokan; muszáj vót feladni, mer elfogyot az élelem, nagy drágaság vót, mer a városiak is kukoricsa málét etek, nem atak szabadon buzsalisztet, a kompré 3 korona vót szabót ár, de töbet is atak érte ; az árpát vetetük. 25-26-ikán, eset az eső, nem lehetet haladni a dologal, 28-ikán eső let,- megszűnt a mezseji munka, 31-ikén szántotunk, de lágyba. Április beköszönt hó esései és hivesen és fojtata elég nedvesen, nem boldogultunk a tavaszi munkával, mer majdcsak mindég eset; 20-ikán is sok árpa vót vetetlen, vótunk bajba, mer az élelmet az álamnak oda kelet adni, a gazdákra is rászabták, hogy mit lehet meghagyni, április nedves vót, az utóján a kukoricsát szárazba kelet vetni, de
