Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

Homoja Pál a bársonyoson inen 90 ember vágó rétet egy Miskócsi úrtól - 5 pengő és 5 garas. Szent György nap után 3 ember vágó jutót 30 embernek, 40 forintot kelet fizsetni esztendőnkint, mer hat esztendőre vót felvéve, de ezen a nyáron nem let rajta, csak egy kis szekerei, a miskócsi piacson tán meg aták vóna tán érte a 40 forintot, sarnyu semise vót ebe az évbe, az alsó járóba vót a gabona, ebe az évbe vettem meg Lipai Istvántul a szérüs kertet nagy drágán, 850 forintér, mer akor nemszüken vót a péz. 5859-be Kis István vót a biró, a Jedzsővel sok háborúság közst tőtöte a biróságot. 18 59-be a vasutho mingyán hozsáfogtak, mihejt az idő engette, Silper fákal, vasakai ellátva a guja délőbe két házsat csináltak, egyikbe a válalkozsó lakot, másikba a kocsmáros, e nyáron a kocsmárosnak nagy ht-szna vót rajta, sütötek, főzstek, Bort Pájinkát mértek, akinek tecset, leginkább a gödös (^őzös) körül szolgáloknak ezenkivül egy nagy álást, akibe a gödös vizset tőteni járt, melete kutat is ástak, az Álás fedél alat kovács dógozsot egy mühejbe, mer az is szükséges vót. a vasuttul, ahol az átjárói van, tötést csináltak a guja délő felé a kubikok közsé, a guja délőn inen is, amedig a kövics kubikok vótak. it ugyan nagy darabon csak gyepre rakták a silipel fát; tokajtul lucsig, lucstul a hernádig szem. Miháj napra kész let a vasút; a nagy berek átjárótul a guja délőig megcsinálták, hogy a kövicset hordhasa; a gödös elé^rkezset, hát mint újságot sok nép meglátogata, az után dologho fogót, 20-30 vagy töb lórét meghántak kavicsai lórékat, "ugy vite tokaj felé. 58-ba az előt széna, szalma szűken termet. Burgeltul a bocsi rétet töb évre meg nem vehetük, a dobi morotván inen a lucsiak birták, 59-be marhajárónak forditoták, meg a szelepi Járó nem vót felárendálva, szögedi István Homoja Miháj megkeresték miskócson a Gróf Andrási tisztjét a Szelep és Sózsó felől, fel is árendálták, három évre 100 gazda let hozsá, a töbiek pedig akiknek ebül nem jutót, vagy nem kelet a kinyizsi réten árandáltak egy darabot a szelep melet. A szelep már az előt való esztendőn kitisztult a gazstul, középszerű módon, vényét és sarnyut is takarhattunk rajta, a sózsót is szint ugy, de azt több évre nem birtuk, mer a gróf tisztje el forditota a konrektus igazságát. Szerencsénkre más esztendőn a viz rájöt, semi haszna nem vót. It hol a vasút csinálásra igen alkalmatos idő vót, töbnyire százaság járt, a Gabona közsépszerü nagyságra nyőt, de ritka vót, az Árpa azon szerint, a kukoricsa is nem sok hasznot adot. A Bocsi réten nagyon keyeset kapartunk ösze, sarnyut sémit se. a Simárdi rét is a tavaji mód szerint fizetet,három ember vágórul ecser hazsa hozstuk; sarnyu semi, a tisza melet minden gazsokat, nádat, takarmánynak